Lamentations 5
1 Remember, LORD, what has come on us. Look, and see our disgrace.
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 Our inheritance is turned over to strangers, our houses to foreigners.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 We are orphans and fatherless. Our mothers are like widows.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 We have to pay for a drink of water; our wood is sold to us.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 Our pursuers are on our necks; we are weary, and have no rest.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 We have submitted to the Egyptians and to the Assyrians, to get enough bread.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned, and are no more; but we have borne their iniquities.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Servants rule over us: There is none to deliver us out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 We get our bread at the peril of our lives, because of the sword in the wilderness.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 Our skin is hot like an oven, because of the burning heat of famine.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 They raped the women in Zion, the virgins in the cities of Judah.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 Princes were hung by their hands; elders were shown no respect.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 The young men grind at the mill; the boys stagger under loads of wood.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 The elders have gone from the gate, the young men from their music.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 The joy of our heart has ceased; our dancing is turned into mourning.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 The crown is fallen from our head; woe to us, for we have sinned.
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 For this our heart is faint; for these things our eyes grow dim.
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 For the mountain of Zion, which is desolate; the foxes walk on it.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 But you, LORD, abide forever; your throne is from generation to generation.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Why do you keep on forgetting us? Why do you forsake us so long?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Restore us to you, LORD, and we shall be restored; renew our days as in former times,
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 unless you have completely rejected us and are angry with us beyond measure.
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
