Psalms 88
1 [A Song. A Psalm by the sons of Korah. For the Chief Musician. To the tune of "The Suffering of Affliction." A contemplation by Heman, the Ezrahite.] Jehovah, the God of my salvation, I have cried day and night before you.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Let my prayer enter into your presence. Turn your ear to my cry.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I am counted among those who go down into the pit. I am like a man who has no help,
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 set apart among the dead, like the slain who lie in the grave, whom you remember no more. They are cut off from your hand.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 You have laid me in the lowest pit, in the darkest depths.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Your wrath lies heavily on me. You have afflicted me with all your waves. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 You have taken my friends from me. You have made me an abomination to them. I am confined, and I can't escape.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 My eyes are dim from grief. I have called on you daily, Jehovah. I have spread out my hands to you.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Do you show wonders to the dead? Do the dead rise up and praise you? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Is your loving kindness declared in the grave? Or your faithfulness in Destruction?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Are your wonders made known in the dark? Or your righteousness in the land of forgetfulness?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 But to you, Jehovah, I have cried. In the morning, my prayer comes before you.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Jehovah, why do you reject my soul? Why do you hide your face from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 I am afflicted and ready to die from my youth up. While I suffer your terrors, I am distracted.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Your fierce wrath has gone over me. Your terrors have cut me off.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They came around me like water all day long. They completely engulfed me.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 You have put lover and friend far from me, and my friends into darkness.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
