Psalms 102
1 [A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed and pours out his complaint before Jehovah.] Hear my prayer, Jehovah. Let my cry come to you.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Do not hide your face from me in the day of my distress. Turn your ear to me. Answer me quickly in the day when I call.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days consume away like smoke. My bones are burned like a hearth.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 My heart is blighted like grass, and withered, for I forget to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 By reason of the voice of my groaning, my bones stick to my skin.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I am like a pelican of the wilderness. I have become as an owl of the waste places.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I watch, and have become like a sparrow that is alone on the housetop.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 My enemies reproach me all day. Those who are mad at me use my name as a curse.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 For I have eaten ashes like bread, and mixed my drink with tears,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 Because of your indignation and your wrath, for you have taken me up, and thrown me away.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days are like a long shadow. I have withered like grass.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 But you, Jehovah, will abide forever; your renown endures to all generations.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 You will arise and have mercy on Zion; for it is time to have pity on her. Yes, the set time has come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For your servants take pleasure in her stones, and have pity on her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 So the nations will fear the name of Jehovah; all the kings of the earth your glory.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For Jehovah has built up Zion. He has appeared in his glory.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He has responded to the prayer of the destitute, and has not despised their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This will be written for the generation to come, that a people yet to be created may praise JAH.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For he has looked down from the height of his sanctuary. From heaven, Jehovah looked at the earth;
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 to hear the groans of the prisoner; to free those who are condemned to death;
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 that men may declare the name of Jehovah in Zion, and his praise in Jerusalem;
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 when the peoples are gathered together, the kingdoms, to serve Jehovah.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He weakened my strength along the course. He shortened my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I said, "My God, do not take me away in the midst of my days. Your years are throughout all generations.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 In the beginning, Jehovah, you established the foundation of the earth. The heavens are the works of your hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They will perish, but you remain; and they will all wear out like a garment. You will change them like a cloak, and they will be changed.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 But you are the same. Your years will have no end.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The children of your servants will continue, and their descendants will be established before you."
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
