Luke 24
1 But on the first day of the week, at early dawn, they came to the tomb, bringing the spices which they had prepared.
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2 They found the stone rolled away from the tomb.
És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 They entered in, and did not find the body of the Lord Jesus.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 It happened, while they were greatly perplexed about this, look, two men stood by them in dazzling clothing.
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 Becoming terrified, they bowed their faces down to the earth. They said to them, "Why do you seek the living among the dead?
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6 He is not here, but is risen. Remember what he told you when he was still in Galilee,
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 saying that the Son of Man must be delivered up into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again?"
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 Then they remembered his words.
Megemlékezének azért az ő szavairól.
9 And returning from the tomb, they told all these things to the eleven and to all the rest.
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 Now they were Mary Magdalene and Joanna and Mary the mother of James and the other women with them who told these things to the apostles.
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 These words seemed to them to be nonsense, and they did not believe them.
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12 But Peter got up and ran to the tomb. Stooping and looking in, he saw the strips of linen by themselves, and he departed to his home, wondering what had happened.
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 And look, two of them were going that very day to a village named Emmaus, which was about seven miles from Jerusalem.
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 They talked with each other about all of these things which had happened.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 It happened, while they talked and questioned together, that Jesus himself came near, and went with them.
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 But their eyes were kept from recognizing him.
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17 And he said to them, "What are these words that you are exchanging with each other as you walk?" And they stood still, looking sad.
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18 One of them, named Cleopas, answered him, "Are you the only stranger in Jerusalem who does not know the things which have happened there in these days?"
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19 He said to them, "What things?" They said to him, "The things concerning Jesus, the Nazarene, a man who was a prophet mighty in deed and word before God and all the people;
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20 and how the chief priests and our rulers delivered him up to be condemned to death, and crucified him.
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21 But we were hoping that it was he who would redeem Israel. Yes, and besides all this, it is now the third day since these things happened.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 Also, certain women of our company amazed us, having arrived early at the tomb;
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 and when they did not find his body, they came saying that they had also seen a vision of angels, who said that he was alive.
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24 Some of us went to the tomb, and found it just like the women had said, but they did not see him."
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25 Then he said to them, "O foolish ones, and slow of heart to believe in all that the prophets have spoken.
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 Did not the Christ have to suffer these things and to enter into his glory?"
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27 Beginning from Moses and from all the prophets, he explained to them in all the Scriptures the things concerning himself.
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28 They drew near to the village, where they were going, and he acted like he would go further.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29 They urged him, saying, "Stay with us, for it is almost evening, and the day is almost over." He went in to stay with them.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 It happened, that when he had sat down at the table with them, he took the bread and gave thanks. Breaking it, he gave to them.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 Their eyes were opened, and they recognized him, and he vanished out of their sight.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32 And they said to one another, "Weren't our hearts burning within us, while he spoke to us along the way, and while he opened the Scriptures to us?"
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 They rose up that very hour, returned to Jerusalem, and found the eleven gathered together, and those who were with them,
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 saying, "The Lord is risen indeed, and has appeared to Simon."
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 They related the things that happened along the way, and how he was recognized by them in the breaking of the bread.
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36 As they said these things, Jesus himself stood among them, and said to them, "Peace be to you."
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 But they were terrified and filled with fear, and supposed that they had seen a spirit.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 He said to them, "Why are you troubled? Why do doubts arise in your hearts?
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 See my hands and my feet, that it is truly me. Touch me and see, for a spirit does not have flesh and bones, as you see that I have."
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 When he had said this, he showed them his hands and his feet.
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 While they still did not believe for joy, and wondered, he said to them, "Do you have anything here to eat?"
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 And they gave him a piece of a broiled fish.
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 And he took it and ate in front of them.
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44 And he said to them, "This is what I told you, while I was still with you, that all things which are written in the Law of Moses, the Prophets, and the Psalms, concerning me must be fulfilled."
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45 Then he opened their minds, that they might understand the Scriptures.
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 He said to them, "Thus it is written, for the Christ to suffer and to rise from the dead the third day,
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 and that repentance leading to forgiveness of sins should be preached in his name to all the nations, beginning at Jerusalem.
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 You are witnesses of these things.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 And look, I send forth the promise of my Father on you. But wait in the city until you are clothed with power from on high."
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50 He led them out as far as Bethany, and he lifted up his hands, and blessed them.
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51 It happened, while he blessed them, that he departed from them, and was carried up into heaven.
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 They worshiped him, and returned to Jerusalem with great joy,
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 and were continually in the temple, praising and blessing God.
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
