2 Corinthians 2
1 For I determined this for myself, that I would not come to you again in sorrow.
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.
2 For if I make you sorry, then who will make me glad but he who is made sorry by me?
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?
3 And I wrote this very thing, so that, when I came, I would not have sorrow from them of whom I ought to rejoice; having confidence in you all, that my joy would be shared by all of you.
És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén győződve mindenitek felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 For out of much affliction and anguish of heart I wrote to you with many tears, not that you should be made sorry, but that you might know the love that I have so abundantly for you.
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.
5 But if any has caused sorrow, he has caused sorrow, not to me, but in part (that I not press too heavily) to you all.
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat.
6 Sufficient to such a one is this punishment which was inflicted by the many;
Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése:
7 so that on the contrary you should rather forgive him and comfort him, lest by any means such a one should be swallowed up with his excessive sorrow.
Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.
8 Therefore I urge you to confirm your love toward him.
Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.
9 For to this end I also wrote, that I might know the proof of you, whether you are obedient in all things.
Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felőletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?
10 Now I also forgive whomever you forgive anything. For if indeed I have forgiven anything, I have forgiven that one for your sakes in the presence of Christ,
A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:
11 that no advantage may be gained over us by Satan; for we are not ignorant of his schemes.
Mert jól ismerjük az ő szándékait.
12 Now when I came to Troas for the Good News of Christ, and when a door was opened to me in the Lord,
Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;
13 I had no relief for my spirit, because I did not find Titus, my brother, but taking my leave of them, I went out into Macedonia.
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem Macedóniába.
14 Now thanks be to God, who always leads us in triumph in Christ, and reveals through us the sweet aroma of his knowledge in every place.
Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.
15 For we are a sweet aroma of Christ to God, in those who are saved, and in those who perish;
Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között;
16 to the one a stench from death to death; to the other a sweet aroma from life to life. Who is sufficient for these things?
Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?
17 For we are not, like so many, peddling the word of God. But as of sincerity, but as of God, in the sight of God, we speak in Christ.
Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban.
