Lamentations 5
1 Remember, LORD, what has come on us. Look, and see our disgrace.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance is turned over to strangers, our houses to foreigners.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 We are orphans and fatherless. Our mothers are like widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 We have to pay for a drink of water; our wood is sold to us.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Our pursuers are on our necks; we are weary, and have no rest.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 We have submitted to the Egyptians and to the Assyrians, to get enough bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers sinned, and are no more; but we have borne their iniquities.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servants rule over us: There is none to deliver us out of their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 We get our bread at the peril of our lives, because of the sword in the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin is hot like an oven, because of the burning heat of famine.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 They raped the women in Zion, the virgins in the cities of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes were hung by their hands; elders were shown no respect.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 The young men grind at the mill; the boys stagger under loads of wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 The elders have gone from the gate, the young men from their music.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 The joy of our heart has ceased; our dancing is turned into mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown is fallen from our head; woe to us, for we have sinned.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 For this our heart is faint; for these things our eyes grow dim.
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 For the mountain of Zion, which is desolate; the foxes walk on it.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 But you, LORD, abide forever; your throne is from generation to generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Why do you keep on forgetting us? Why do you forsake us so long?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Restore us to you, LORD, and we shall be restored; renew our days as in former times,
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 unless you have completely rejected us and are angry with us beyond measure.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
