Acts 20
1 After the uproar had ceased, Paul sent for the disciples and, after encouraging them, took leave of them, and departed to go into Macedonia.
Miután pedig megszűnt a háborúság, magához hívta Pál a tanítványokat, és tőlük búcsút véve elindult, hogy Macedóniába menjen.
2 When he had gone through those parts, and had encouraged them with many words, he came into Greece.
Miután pedig azokat a tartományokat bejárta, és intette őket számos beszéddel, Görögországba ment.
3 When he had spent three months there, and a plot was made against him by Jews as he was about to set sail for Syria, he determined to return through Macedonia.
Ott töltött három hónapot, és mivel a zsidók cselt szőttek ellene, amint Szíriába készült hajózni, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
4 He was accompanied by Sopater son of Pyrrhus of Beroea; Aristarchus and Secundus of the Thessalonians; Gaius of Derbe; Timothy; and Tychicus and Trophimus of Asia.
Ázsiáig pedig elkísérte őt a béreai Szópatér, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz, Szekundusz és a derbei Gájus, Timóteus és az ázsiaiak közül Tükhikosz és Trofimosz.
5 But these had gone ahead, and were waiting for us at Troas.
Ezek előrementek, és megvártak minket Tróászban.
6 We sailed away from Philipus after the days of Unleavened Bread, and came to them at Troas in five days, where we stayed seven days.
Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kieveztünk Filippiből, és elmentünk hozzájuk Tróászba öt nap alatt, ahol hét napot töltöttünk.
7 On the first day of the week, when we were gathered together to break bread, Paul talked with them, intending to depart on the next day, and continued his speech until midnight.
A hét első napján pedig a tanítványok összegyűltek a kenyér megszegésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta egészen éjfélig.
8 There were many lights in the upper chamber where we were gathered together.
Abban a házban pedig elegendő lámpás volt, ahol összegyűltek.
9 A certain young man named Eutychus sat in the window, weighed down with deep sleep. As Paul spoke still longer, being weighed down by his sleep, he fell down from the third story, and was taken up dead.
Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál hosszú ideig prédikált, elnyomta az álom, és leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl.
10 Paul went down, and fell upon him, and embracing him said, "Do not be troubled, for his life is in him."
Pál pedig lement, ráborult és magához ölelve ezt mondta: „Ne háborogjatok, mert a lelke benne van.“
11 When he had gone up, and had broken bread, and eaten, and had talked with them a long while, even until break of day, he departed.
Azután fölment, megszegte a kenyeret, evett, és sokáig, egészen virradatig beszélgettek, s úgy indult el.
12 They brought the boy in alive, and were greatly comforted.
Az ifjat pedig élve hozták fel, és nagyon megvigasztalódtak.
13 But we who went ahead to the ship set sail for Assos, intending to take Paul aboard there, for he had so arranged, intending himself to go by land.
Mi pedig előrementünk a hajóra, Asszoszba eveztünk, s ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, mert ő maga gyalog akart jönni.
14 When he met us at Assos, we took him aboard, and came to Mitylene.
Mikor pedig Asszoszban összetalálkozott velünk, felvettük, és elmentünk Mitilénébe.
15 Sailing from there, we came the following day opposite Chios. The next day we landed at Samos, and the day after we came to Miletus.
Onnan elhajózva, másnap eljutottunk Khiosz elé, a következő nap pedig áthajóztunk Számoszba. Trogilliumban megszálltunk, s másnap mentünk Milétoszba.
16 For Paul had determined to sail past Ephesus, that he might not have to spend time in Asia; for he was hastening, if it were possible for him, to be in Urishlim on the day of Pentecost.
Mert elhatározta Pál, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában, mert sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
17 From Miletus he sent to Ephesus, and called to himself the elders of the church.
Milétoszból azonban elküldött Efezusba, magához hívatta a gyülekezet véneit.
18 When they had come to him, he said to them, "You yourselves know, from the first day that I set foot in Asia, how I was with you all the time,
Amikor pedig odamentek hozzá, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt,
19 serving the Lord with all humility, with many tears, and with trials which happened to me by the plots of the Jews;
szolgálva az Úrnak teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és zaklatások között, melyeket a zsidók cselszövései miatt szenvedtem.
20 how I did not hold back from declaring to you anything that was profitable, and teaching you publicly and from house to house,
Semmitől sem vonakodtam, ami hasznos, hogy prédikáljak nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
21 testifying both to Jews and to Greeks repentance toward God, and faith toward our Lord Yeshua.
bizonyságot téve mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
22 And now, look, compelled by the Rukha, I am going to Urishlim, not knowing what will happen to me there;
És most, íme, a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudva, mi vár ott énreám.
23 except that the Rukha d'Qudsha testifies in every city, saying that bonds and afflictions wait for me.
Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy reám fogság és nyomorúság vár.
24 But I make my life an account of nothing precious to myself, so that I may finish my race, and the ministry which I received from the Lord Yeshua, to fully testify to the Good News of the grace of God.
De semmivel sem törődök, még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 "And now, look, I know that you all, among whom I went about proclaiming the Kingdom, will see my face no more.
És most, íme, tudom, nem látjátok többé az én orcámat, egyikőtök sem, akik között jártam, prédikálva az Istennek országát.
26 Therefore I testify to you today that I am innocent of everyone's blood,
Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenkinek vérétől tiszta vagyok.
27 for I did not hold back from declaring to you the whole plan of God.
Mert nem vonakodtam, hogy hirdessem nektek az Istennek teljes akaratát.
28 Watch out for yourselves and to all the flock, in which the Rukha d'Qudsha has made you overseers, to shepherd the church of God which he purchased with his own blood.
Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
29 For I know that after my departure, vicious wolves will enter in among you, not sparing the flock.
Mert én tudom azt, hogy távozásom után közétek gonosz farkasok jönnek, akik nem kedveznek a nyájnak.
30 Men will arise from among your own selves, speaking perverse things, to draw away the disciples after them.
Sőt magatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magukhoz vonzzák.
31 Therefore watch, remembering that for a period of three years I did not cease to admonish everyone night and day with tears.
Azért vigyázzatok, emlékezve arra, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.
32 Now I entrust you to God, and to the word of his grace, which is able to build up, and to give you the inheritance among all those who are sanctified.
Most pedig, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelme igéjének, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek minden megszenteltek között.
33 I coveted no one's silver, or gold, or clothing.
Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam,
34 You yourselves know that these hands served my necessities, and those who were with me.
sőt magatok tudjátok, hogy magam szükségleteiről, és a velem lévőkéről kezeim gondoskodtak.
35 In all things I gave you an example, that so laboring you ought to help the weak, and to remember the words of the Lord Yeshua, that he himself said, 'It is more blessed to give than to receive.'"
Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Jobb adni, mint kapni.“
36 When he had spoken these things, he knelt down and prayed with them all.
Mikor ezeket elmondta, térdre esve imádkozott velük együtt.
37 They all wept a lot, and fell on Paul's neck and kissed him,
Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak, Pálnak nyakába borultak és csókolgatták őt.
38 sorrowing most of all because of the word which he had spoken, that they should see his face no more. And they accompanied him to the ship.
Kiváltképpen azon a szaván keseredtek el, amelyet mondott, hogy többé az ő orcáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.
