Psalms 44
1 TO THE OVERSEER. AN INSTRUCTION OF THE SONS OF KORAH. O God, we have heard with our ears, Our fathers have recounted to us, The work You worked in their days, In the days of old.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 You, [with] Your hand, have dispossessed nations. And You plant them. You afflict peoples, and send them away.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For they did not possess the land by their sword, And their arm did not give salvation to them, But Your right hand, and Your arm, And the light of Your countenance, Because You had accepted them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 You [are] He, my King, O God, Command the deliverances of Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 By You we push our adversaries, By Your Name we tread down our withstanders,
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For I do not trust in my bow, And my sword does not save me.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 For You have saved us from our adversaries, And You have put to shame those hating us.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God we have boasted all the day, And we thank Your Name for all time. (Selah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 In anger You have cast off and cause us to blush, And do not go forth with our hosts.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 You cause us to turn backward from an adversary, And those hating us, Have spoiled for themselves.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 You make us food like sheep, And You have scattered us among nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 You sell Your people—without wealth, And have not become great by their price.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 You make us a reproach to our neighbors, A scorn and a reproach to our surrounders.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 You make us an allegory among nations, A shaking of the head among peoples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All the day my confusion [is] before me, And the shame of my face has covered me.
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 Because of the voice of a reproacher and reviler, Because of an enemy and a self-avenger.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All this met us, and we did not forget You, Nor have we dealt falsely in Your covenant.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 We do not turn our heart backward, Nor turn aside our step from Your path.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 But You have struck us in a place of dragons, And cover us over with death-shade.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we have forgotten the Name of our God, And spread our hands to a strange God,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Does God not search this out? For He knows the secrets of the heart.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Surely, for Your sake we have been slain all the day, Reckoned as sheep of the slaughter.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Stir up—why do You sleep, O Lord? Awake, do not cast us off forever.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Why do You hide Your face? You forget our afflictions and our oppression,
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For our soul has bowed to the dust, Our belly has cleaved to the earth.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Arise, a help to us, And ransom us for your kindness’ sake.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
