Psalms 2

1 Why have nations assembled tumultuously? And peoples meditate vanity?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Kings of the earth station themselves, and princes have been united together, against YHWH, and against His Messiah:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 “Let us draw off Their cords, And cast Their thick bands from us.”

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 He who is sitting in the heavens laughs, The Lord mocks at them.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Then He speaks to them in His anger, and in His wrath He troubles them:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 “And I have anointed My King, On Zion—My holy hill.”

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 I declare concerning a statute: YHWH said to me, “You [are] My Son, today I have brought You forth.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Ask of Me and I give nations [as] Your inheritance, And the ends of the earth [for] Your possession.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 You rule them with a scepter of iron, You crush them as a vessel of a potter.”

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 And now, O kings, act wisely, Be instructed, O judges of earth,

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Serve YHWH with fear, And rejoice with trembling.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Kiss the Chosen One [[or Son]], lest He is angry, And you perish [from] the way, When His anger burns but a little, O the blessedness of all trusting in Him!

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!