Psalms 139
1 TO THE OVERSEER. A PSALM OF DAVID. YHWH, You have searched me, and know.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 You have known my sitting down, And my rising up, You have attended to my thoughts from afar.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 You have fanned my path and my lying down, And have been acquainted [with] all my ways.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 For there is not a word in my tongue, Behold, O YHWH, You have known it all!
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 You have besieged me behind and before, And You place Your hand on me.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Knowledge too wonderful for me, It has been set on high, I am not able for it.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 To where do I go from Your Spirit? And to where do I flee from Your face?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
8 If I ascend the heavens—You [are] there, And spread out a bed in Sheol, behold, You! (Sheol h7585)
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 I take the wings of morning, I dwell in the uttermost part of the sea,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Also there Your hand leads me, And Your right hand holds me.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 And I say, “Surely darkness bruises me,” Then night [is] light to me.
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 Also darkness does not hide from You, And night shines as day, As [is] darkness so [is] light.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 For You have possessed my reins, You cover me in my mother’s belly.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 I confess You, because I have been fearfully distinguished. Your works [are] wonderful, And my soul is knowing [it] well.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 My substance was not hid from You, When I was made in secret, Curiously worked in the lower part of earth.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Your eyes saw my unformed substance, And all of them are written on Your scroll, The days they were formed—And not one among them.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 And how precious Your thoughts have been to me, O God, how great has been their sum!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 I recount them! They are more than the sand, I have awoken, and I am still with You.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Do You slay, O God, the wicked? Then, men of blood, turn aside from me!
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Who exchange You for wickedness, Your enemies [are] lifted up to vanity.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Do I not hate, YHWH, those hating You? And grieve myself with Your withstanders?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 I have hated them [with] perfect hatred, They have become enemies to me.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Search me, O God, and know my heart, Try me, and know my thoughts,
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 And see if a grievous way be in me, And lead me in a perpetual way!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
