Psalms 139
1 TO THE OVERSEER. A PSALM OF DAVID. YHWH, You have searched me, and know.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 You have known my sitting down, And my rising up, You have attended to my thoughts from afar.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 You have fanned my path and my lying down, And have been acquainted [with] all my ways.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 For there is not a word in my tongue, Behold, O YHWH, You have known it all!
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 You have besieged me behind and before, And You place Your hand on me.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Knowledge too wonderful for me, It has been set on high, I am not able for it.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 To where do I go from Your Spirit? And to where do I flee from Your face?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend the heavens—You [are] there, And spread out a bed in Sheol, behold, You! (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 I take the wings of morning, I dwell in the uttermost part of the sea,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Also there Your hand leads me, And Your right hand holds me.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 And I say, “Surely darkness bruises me,” Then night [is] light to me.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Also darkness does not hide from You, And night shines as day, As [is] darkness so [is] light.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For You have possessed my reins, You cover me in my mother’s belly.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I confess You, because I have been fearfully distinguished. Your works [are] wonderful, And my soul is knowing [it] well.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My substance was not hid from You, When I was made in secret, Curiously worked in the lower part of earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Your eyes saw my unformed substance, And all of them are written on Your scroll, The days they were formed—And not one among them.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 And how precious Your thoughts have been to me, O God, how great has been their sum!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 I recount them! They are more than the sand, I have awoken, and I am still with You.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Do You slay, O God, the wicked? Then, men of blood, turn aside from me!
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Who exchange You for wickedness, Your enemies [are] lifted up to vanity.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Do I not hate, YHWH, those hating You? And grieve myself with Your withstanders?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 I have hated them [with] perfect hatred, They have become enemies to me.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, O God, and know my heart, Try me, and know my thoughts,
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 And see if a grievous way be in me, And lead me in a perpetual way!
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
