Psalms 102
1 A PRAYER OF THE AFFLICTED WHEN HE IS FEEBLE, AND POURS OUT HIS COMPLAINT BEFORE YHWH. O YHWH, hear my prayer, indeed, my cry comes to You.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Do not hide Your face from me, In a day of my adversity, Incline Your ear to me, In the day I call, hurry, answer me.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For my days have been consumed in smoke, And my bones have burned as a firebrand.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Struck as the herb, and withered, is my heart, For I have forgotten to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 From the voice of my sighing My bone has cleaved to my flesh.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I have been like to a pelican of the wilderness, I have been as an owl of the dry places.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I have watched, and I am As a bird alone on the roof.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 All the day my enemies reproached me, Those mad at me have sworn against me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Because I have eaten ashes as bread, And have mingled my drink with weeping,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 From Your indignation and Your wrath, For You have lifted me up, And cast me down.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days [are] stretched out as a shadow, And I am withered as the herb.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 And You, O YHWH, abide for all time, And Your memorial from generation to generation.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 You rise—You pity Zion, For the time to favor her, For the appointed time has come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For Your servants have been pleased with her stones, And they favor her dust.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 And nations fear the Name of YHWH, And all kings of the earth Your glory,
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For YHWH has built Zion, He has been seen in His glory,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He turned to the prayer of the destitute, And He has not despised their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This is written for a later generation, And the people created praise YAH.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For He has looked From the high place of His sanctuary. YHWH looked attentively from the heavens to earth,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 To hear the groan of the prisoner, To loose sons of death,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 To declare in Zion the Name of YHWH, And His praise in Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 In the peoples being gathered together, And the kingdoms—to serve YHWH.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He has humbled my power in the way, He has shortened my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I say, “My God, do not take me up in the midst of my days,” Your years [are] through all generations.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 You founded the earth before time, And the heavens [are] the work of Your hands.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They perish, and You remain, And all of them become old as a garment, You change them as clothing, And they are changed.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 And You [are] the same, and Your years are not finished.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The sons of Your servants continue, And their seed is established before You!
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
