Psalms 102
1 A PRAYER OF THE AFFLICTED WHEN HE IS FEEBLE, AND POURS OUT HIS COMPLAINT BEFORE YHWH. O YHWH, hear my prayer, indeed, my cry comes to You.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Do not hide Your face from me, In a day of my adversity, Incline Your ear to me, In the day I call, hurry, answer me.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 For my days have been consumed in smoke, And my bones have burned as a firebrand.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 Struck as the herb, and withered, is my heart, For I have forgotten to eat my bread.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 From the voice of my sighing My bone has cleaved to my flesh.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 I have been like to a pelican of the wilderness, I have been as an owl of the dry places.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 I have watched, and I am As a bird alone on the roof.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 All the day my enemies reproached me, Those mad at me have sworn against me.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Because I have eaten ashes as bread, And have mingled my drink with weeping,
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 From Your indignation and Your wrath, For You have lifted me up, And cast me down.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 My days [are] stretched out as a shadow, And I am withered as the herb.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 And You, O YHWH, abide for all time, And Your memorial from generation to generation.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 You rise—You pity Zion, For the time to favor her, For the appointed time has come.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 For Your servants have been pleased with her stones, And they favor her dust.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 And nations fear the Name of YHWH, And all kings of the earth Your glory,
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 For YHWH has built Zion, He has been seen in His glory,
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 He turned to the prayer of the destitute, And He has not despised their prayer.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 This is written for a later generation, And the people created praise YAH.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 For He has looked From the high place of His sanctuary. YHWH looked attentively from the heavens to earth,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 To hear the groan of the prisoner, To loose sons of death,
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 To declare in Zion the Name of YHWH, And His praise in Jerusalem,
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 In the peoples being gathered together, And the kingdoms—to serve YHWH.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 He has humbled my power in the way, He has shortened my days.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 I say, “My God, do not take me up in the midst of my days,” Your years [are] through all generations.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 You founded the earth before time, And the heavens [are] the work of Your hands.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 They perish, and You remain, And all of them become old as a garment, You change them as clothing, And they are changed.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 And You [are] the same, and Your years are not finished.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 The sons of Your servants continue, And their seed is established before You!
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
