Proverbs 7
1 My son! Keep my sayings, And lay up my commands with you.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Keep my commands, and live, And my law as the pupil of your eye.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Bind them on your fingers, Write them on the tablet of your heart.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Say to wisdom, “You [are] my sister.” And cry to understanding, “Relative!”
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 To preserve you from a strange woman, From a stranger who has made her sayings smooth.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 For at a window of my house, I have looked out through my casement,
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 And I see among the simple ones, I discern among the sons, A young man lacking understanding,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Passing on in the street, near her corner, And the way [to] her house he steps,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 In the twilight—in the evening of day, In the darkness of night and blackness.
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 And behold, a woman to meet him—(A harlot’s dress, and watchful of heart,
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 She [is] noisy, and stubborn, her feet do not rest in her house.
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Now in an out-place, now in broad places, And she lies in wait near every corner)—
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 And she laid hold on him and kissed him, She has hardened her face and says to him,
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 “Sacrifices of peace-offerings [are] by me, Today I have completed my vows.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Therefore I have come forth to meet you, To earnestly seek your face, and I find you.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 I decked my bed [with] ornamental coverings, Carved works—cotton of Egypt.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 I sprinkled my bed [with] myrrh, aloes, and cinnamon.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Come, we are filled [with] love until the morning, We delight ourselves in loves.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 For the man is not in his house, He has gone on a long journey.
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 He has taken a bag of money in his hand, At the day of the new moon he comes to his house.”
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 She turns him aside with the abundance of her speech, She forces him with the flattery of her lips.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 He is going after her straight away, he comes as an ox to the slaughter, And as a chain to the discipline of a fool,
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Until an arrow splits his liver, As a bird has hurried to a snare, And has not known that it [is] for its life.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 And now, you sons, listen to me, And give attention to sayings of my mouth.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Do not let your heart turn to her ways, Do not wander in her paths,
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 For many [are] the wounded she caused to fall, And mighty [are] all her slain ones.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
