Luke 24
1 And on the first [day] of the weeks, at early dawn, they came to the tomb, carrying the spices they made ready, and certain [others] with them,
A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
2 and they found the stone having been rolled away from the tomb,
És a követ a sírról elhengerítve találák.
3 and having gone in, they did not find the body of the Lord Jesus.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
4 And it came to pass, while they are perplexed about this, that behold, two men stood by them in clothing—flashing [with light];
És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
5 and on their having become afraid, and having inclined the face to the earth, they said to them, “Why do you seek the living with the dead?
És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
6 He is not here, but was raised; remember how He spoke to you, being yet in Galilee,
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
7 saying, It is necessary for the Son of Man to be delivered up into the hands of sinful men, and to be crucified, and to rise again [on] the third day.”
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
8 And they remembered His sayings,
Megemlékezének azért az ő szavairól.
9 and having turned back from the tomb, told all these things to the Eleven, and to all the rest.
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
10 And it was Mary the Magdalene, and Joanna, and Mary of James, and the other women with them, who told these things to the apostles,
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
11 and their sayings appeared before them as idle talk, and they were not believing them.
De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
12 And Peter having risen, ran to the tomb, and having stooped down he sees the linen clothes lying alone, and he went away to his own home, wondering at that having come to pass.
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13 And behold, two of them were going on during that day to a village, being sixty stadia distant from Jerusalem, the name of which [is] Emmaus,
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14 and they were conversing with one another about all these things that have happened.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15 And it came to pass in their conversing and reasoning together, that Jesus Himself, having come near, was going on with them,
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16 and their eyes were restrained so as not to know Him,
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
17 and He said to them, “What [are] these words that you exchange with one another, walking, and you are sad?”
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
18 And one, whose name was Cleopas, answering, said to Him, “Are You alone visiting Jerusalem and have not known the things having come to pass in it in these days?”
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
19 And He said to them, “What things?” And they said to Him, “The things about Jesus of Nazareth, who became a man—a prophet—powerful in deed and word, before God and all the people,
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
20 how also the chief priests and our rulers delivered Him up to a judgment of death, and crucified Him;
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
21 and we were hoping that it is He who is about to redeem Israel, and also with all these things, this third day is passing today since these things happened.
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
22 And certain of our women also astonished us, coming early to the tomb,
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
23 and having not found His body, they came, saying to have also seen an apparition of messengers who say He is alive,
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
24 and certain of those with us went away to the tomb, and found [it] so, even as the women said, and they did not see Him.”
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
25 And He said to them, “O inconsiderate and slow in heart to believe on all that the prophets spoke!
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
26 Was it not necessary [for] the Christ to suffer these things, and to enter into His glory?”
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
27 And having begun from Moses, and from all the Prophets, He was expounding to them in all the Writings the things about Himself.
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
28 And they came near to the village to where they were going, and He made an appearance of going on further,
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
29 and they constrained Him, saying, “Remain with us, for it is toward evening,” and the day declined, and He went in to remain with them.
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30 And it came to pass, in His reclining with them, having taken the bread, He blessed, and having broken, He was giving to them,
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31 and their eyes were opened, and they recognized Him, and He became unseen by them.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
32 And they said to one another, “Was our heart not burning within us as He was speaking to us in the way, and as He was opening the Writings up to us?”
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
33 And they, having risen up the same hour, turned back to Jerusalem, and found the Eleven gathered together, and those with them,
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
34 saying, “The Lord was indeed raised, and was seen by Simon”;
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
35 and they were expounding the things in the way, and how He was made known to them in the breaking of the bread,
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
36 and as they are speaking these things, Jesus Himself stood in the midst of them, and says to them, “Peace to you”;
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
37 and being amazed, and becoming frightened, they were thinking themselves to see a spirit.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
38 And He said to them, “Why are you troubled? And why do reasonings come up in your hearts?
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
39 See My hands and My feet, that I am He; handle Me and see, because a spirit does not have flesh and bones as you see Me having.”
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
40 And having said this, He showed the hands and the feet to them,
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
41 and while they are not believing from the joy, and wondering, He said to them, “Do you have anything here to eat?”
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
42 And they gave to Him part of a broiled fish, and of a honeycomb,
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
43 and having taken, He ate before them,
Melyeket elvőn, és előttök evék.
44 and He said to them, “These [are] the words that I spoke to you, being yet with you, that it is necessary to be fulfilled all the things that are written in the Law of Moses, and the Prophets, and the Psalms, about Me.”
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
45 Then He opened up their understanding to understand the Writings,
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
46 and He said to them, “Thus it has been written, and thus it was necessary [for] the Christ to suffer, and to rise out of the dead [on] the third day,
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
47 and conversion and forgiveness of sins is to be proclaimed in His Name to all the nations, beginning from Jerusalem:
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
48 and you are witnesses of these things.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
49 And behold, I send the promise of My Father on you, but you—abide in the city of Jerusalem until you are clothed with power from on high.”
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
50 And He led them forth outside—to Bethany, and having lifted up His hands He blessed them,
Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
51 and it came to pass, in His blessing them, He was parted from them, and was carried up into Heaven;
És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
52 and they, having worshiped Him, turned back to Jerusalem with great joy,
Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
53 and were continually in the temple, praising and blessing God. Amen.
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
