Lamentations 5
1 Remember, O YHWH, what has befallen us, Look attentively, and see our reproach.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance has been turned to strangers, Our houses to foreigners.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Orphans we have been—without a father, our mothers [are] as widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 We have drunk our water for money, Our wood comes for a price.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 For our neck we have been pursued, We have labored—there has been no rest for us.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 [To] Egypt we have given a hand, [To] Asshur, to be satisfied with bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers have sinned—they are not, We have borne their iniquities.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servants have ruled over us, There is no deliverer from their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 With our lives we bring in our bread, Because of the sword of the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin as an oven has been burning, Because of the raging of the famine.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Wives in Zion they have humbled, Virgins—in cities of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes have been hanged by their hand, Elderly faces have not been honored.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 They have taken young men to grind, And youths have stumbled with wood.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Elderly have ceased from the gate, Young men from their song.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 The joy of our heart has ceased, Our dancing has been turned to mourning.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 The crown has fallen [from] our head, Woe [is] now to us, for we have sinned.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Our heart has been sick for this, Our eyes have been dim for these.
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 For the Mount of Zion—that is desolate, Foxes have gone up on it.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 You, O YHWH, remain for all time, Your throne to generation and generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Why do You forget us forever? You forsake us for [the] length of [our] days!
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Turn us back, O YHWH, to You, And we turn back, renew our days as of old.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 For have You utterly rejected us? You have been angry against us—exceedingly?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
