Jonah 2
1 And Jonah prays to his God YHWH from the bowels of the fish.
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
2 And he says: “I called, because of my distress, to YHWH, And He answers me, From the belly of Sheol I have cried, You have heard my voice. (Sheol h7585)
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
3 When You cast me [into] the deep, Into the heart of the seas, Then the flood surrounds me, All Your breakers and Your billows have passed over me.
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
4 And I said: I have been cast out from before Your eyes (Yet I add to look to Your holy temple!)
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
5 Waters have surrounded me to the soul, The deep surrounds me, The weed is bound to my head.
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
6 To the cuttings of mountains I have come down, The earth, her bars [are] behind me for all time. And You bring my life up from the pit, O YHWH my God.
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
7 In the feebleness of my soul within me, I have remembered YHWH, And my prayer comes to You, Into Your holy temple.
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
8 Those observing lying vanities forsake their own mercy.
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
9 And I—with a voice of thanksgiving—I sacrifice to You, That which I have vowed I complete, Salvation [is] of YHWH.”
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
10 And YHWH speaks to the fish, and it vomits Jonah out on the dry land.
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
