Job 9
1 And Job answers and says:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Truly I have known that [it is] so, But how is man righteous with God?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 If he delights to strive with Him—He does not answer him one of a thousand.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Wise in heart and strong in power—Who has hardened toward Him and is at peace?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Who is removing mountains, And they have not known, Who has overturned them in His anger.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Who is shaking earth from its place, And its pillars move themselves.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Who is commanding to the sun, and it does not rise, And the stars He seals up.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Stretching out the heavens by Himself, And treading on the heights of the sea,
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Making the Great Bear, Orion, and the Pleiades, And the inner chambers of the south.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Doing great things until there is no searching, And wonderful, until there is no numbering.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Behold, He goes over by me, and I do not see, And He passes on, and I do not attend to it.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Behold, He snatches away, who brings it back? Who says to Him, What [are] You doing?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 God does not turn back His anger, Proud helpers have bowed under Him.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 How much less do I answer Him? Choose out my words with Him?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Whom, though I were righteous, I do not answer, For my judgment I make supplication.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Though I had called and He answers me, I do not believe that He gives ear [to] my voice.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Because He bruises me with a storm, And has multiplied my wounds for nothing.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 He does not permit me to refresh my spirit, But fills me with bitter things.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 If of power, behold, the Strong One; And if of judgment—who convenes me?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 If I am righteous, my mouth declares me wicked; [If] I am perfect, it declares me perverse.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 I am perfect; I do not know my soul, I despise my life.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 It is the same thing, therefore I said, He is consuming the perfect and the wicked.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 If a scourge puts to death suddenly, He laughs at the trial of the innocent.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Earth has been given Into the hand of the wicked. He covers the faces of her judges, If not—where, who [is] he?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 My days have been swifter than a runner, They have fled, they have not seen good,
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 They have passed on with ships of reed, As an eagle darts on food.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Though I say, I forget my talking, I forsake my corner, and I brighten up!
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 I have been afraid of all my griefs, I have known that You do not acquit me.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 I become wicked; why [is] this? I labor [in] vain.
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 If I have washed myself with snow-water, And purified my hands with soap,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Then You dip me in corruption, And my garments have detested me.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 But if a man like myself—I answer Him, We come together into judgment.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 If there were a mediator between us, He places his hand on us both.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 He turns aside His rod from off me, And His terror does not make me afraid,
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 I speak, and do not fear Him, but I am not right with myself.”
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
