Job 9
1 And Job answers and says:
Felelt Jób és mondta:
2 “Truly I have known that [it is] so, But how is man righteous with God?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 If he delights to strive with Him—He does not answer him one of a thousand.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 Wise in heart and strong in power—Who has hardened toward Him and is at peace?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Who is removing mountains, And they have not known, Who has overturned them in His anger.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Who is shaking earth from its place, And its pillars move themselves.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Who is commanding to the sun, and it does not rise, And the stars He seals up.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Stretching out the heavens by Himself, And treading on the heights of the sea,
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Making the Great Bear, Orion, and the Pleiades, And the inner chambers of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Doing great things until there is no searching, And wonderful, until there is no numbering.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Behold, He goes over by me, and I do not see, And He passes on, and I do not attend to it.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Behold, He snatches away, who brings it back? Who says to Him, What [are] You doing?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 God does not turn back His anger, Proud helpers have bowed under Him.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 How much less do I answer Him? Choose out my words with Him?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Whom, though I were righteous, I do not answer, For my judgment I make supplication.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Though I had called and He answers me, I do not believe that He gives ear [to] my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 Because He bruises me with a storm, And has multiplied my wounds for nothing.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 He does not permit me to refresh my spirit, But fills me with bitter things.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 If of power, behold, the Strong One; And if of judgment—who convenes me?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 If I am righteous, my mouth declares me wicked; [If] I am perfect, it declares me perverse.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 I am perfect; I do not know my soul, I despise my life.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 It is the same thing, therefore I said, He is consuming the perfect and the wicked.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 If a scourge puts to death suddenly, He laughs at the trial of the innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 Earth has been given Into the hand of the wicked. He covers the faces of her judges, If not—where, who [is] he?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 My days have been swifter than a runner, They have fled, they have not seen good,
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 They have passed on with ships of reed, As an eagle darts on food.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Though I say, I forget my talking, I forsake my corner, and I brighten up!
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I have been afraid of all my griefs, I have known that You do not acquit me.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 I become wicked; why [is] this? I labor [in] vain.
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 If I have washed myself with snow-water, And purified my hands with soap,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Then You dip me in corruption, And my garments have detested me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 But if a man like myself—I answer Him, We come together into judgment.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 If there were a mediator between us, He places his hand on us both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 He turns aside His rod from off me, And His terror does not make me afraid,
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 I speak, and do not fear Him, but I am not right with myself.”
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
