Job 7
1 “Is there not warfare to man on earth? And his days as the days of a hired worker?
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 As a servant desires the shadow, And as a hired worker expects his wage,
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 So I have been caused to inherit months of vanity, And they numbered nights of misery to me.
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 If I lay down, then I have said, When do I rise, And evening has been measured? And I have been full of tossings until dawn.
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 My flesh has been clothed [with] worms, And a clod of dust, My skin has been shriveled and is loathsome,
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 My days swifter than a loom, And they are consumed without hope.
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 Remember that my life [is] a breath, My eye does not turn back to see good.
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 The eye of my beholder does not behold me. Your eyes [are] on me—and I am not.
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
9 A cloud has been consumed, and it goes, So he who is going down to Sheol does not come up. (Sheol h7585)
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 He does not turn to his house again, Nor does his place discern him again.
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 Also I do not withhold my mouth—I speak in the distress of my spirit, I talk in the bitterness of my soul.
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 Am I a sea [monster], or a dragon, That You set a watch over me?
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 When I said, My bed comforts me, In my talking He takes away my couch.
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 And You have frightened me with dreams, And You terrify me from visions,
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 And my soul chooses strangling, Death rather than my bones.
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 I have wasted away—I do not live for all time. Cease from me, for my days [are] vanity.
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 What [is] man that You magnify him? And that You set Your heart to him?
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 And inspect him in the mornings, [And] in the evenings try him?
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 How long do You not look from me? You do not desist until I swallow my spittle.
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 I have sinned, what do I do to You, O watcher of man? Why have You set me for a mark to You, And I am for a burden to myself—and what?
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 You do not take away my transgression, And [do not] cause my iniquity to pass away, Because now, I lie down in dust, And You have sought me—and I am not!”
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
