Job 7
1 “Is there not warfare to man on earth? And his days as the days of a hired worker?
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
2 As a servant desires the shadow, And as a hired worker expects his wage,
Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
3 So I have been caused to inherit months of vanity, And they numbered nights of misery to me.
úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
4 If I lay down, then I have said, When do I rise, And evening has been measured? And I have been full of tossings until dawn.
Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
5 My flesh has been clothed [with] worms, And a clod of dust, My skin has been shriveled and is loathsome,
Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
6 My days swifter than a loom, And they are consumed without hope.
Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
7 Remember that my life [is] a breath, My eye does not turn back to see good.
Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
8 The eye of my beholder does not behold me. Your eyes [are] on me—and I am not.
nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
9 A cloud has been consumed, and it goes, So he who is going down to Sheol does not come up. (Sheol h7585)
Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol h7585)
10 He does not turn to his house again, Nor does his place discern him again.
nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
11 Also I do not withhold my mouth—I speak in the distress of my spirit, I talk in the bitterness of my soul.
Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
12 Am I a sea [monster], or a dragon, That You set a watch over me?
Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
13 When I said, My bed comforts me, In my talking He takes away my couch.
Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
14 And You have frightened me with dreams, And You terrify me from visions,
akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
15 And my soul chooses strangling, Death rather than my bones.
Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
16 I have wasted away—I do not live for all time. Cease from me, for my days [are] vanity.
Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
17 What [is] man that You magnify him? And that You set Your heart to him?
Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
18 And inspect him in the mornings, [And] in the evenings try him?
és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
19 How long do You not look from me? You do not desist until I swallow my spittle.
Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
20 I have sinned, what do I do to You, O watcher of man? Why have You set me for a mark to You, And I am for a burden to myself—and what?
Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
21 You do not take away my transgression, And [do not] cause my iniquity to pass away, Because now, I lie down in dust, And You have sought me—and I am not!”
S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
