Job 6
1 And Job answers and says:
Felelt Jób és mondta:
2 “O that my provocation were thoroughly weighed, And my calamity in balances They would lift up together!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 For now it is heavier than the sands of the sea, Therefore my words have been rash.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For arrows of the Mighty [are] with me, Whose poison is drinking up my spirit. Terrors of God array themselves [for] me!
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Does a wild donkey bray over tender grass? Does an ox low over his provender?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Is an insipid thing eaten without salt? Is there sense in the drivel of dreams?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 My soul is refusing to touch! They [are] as my sickening food.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 O that my request may come, That God may grant my hope!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 That God would please—and bruise me, Loose His hand and cut me off!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 And yet it is my comfort (And I exult in pain—He does not spare), That I have not hidden The sayings of the Holy One.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 What [is] my power that I should hope? And what [is] my end that I should prolong my life?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 Is my strength the strength of stones? Is my flesh bronze?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 Is my help not with me, And substance driven from me?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 To a despiser of his friends [is] shame, And the fear of the Mighty he forsakes.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 My brothers have deceived as a brook, As a stream of brooks they pass away.
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 That are black because of ice, By them snow hides itself.
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 By the time they are warm they have been cut off, By its being hot they have been Extinguished from their place.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 The paths turn aside of their way, They ascend into emptiness, and are lost.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 Passengers of Tema looked expectingly, Travelers of Sheba hoped for them.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 They were ashamed that one has trusted, They have come to it and are confounded.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 Surely now you have become the same! You see a downfall, and are afraid.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Is it because I said, Give to me? And, By your power bribe for me?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 And, Deliver me from the hand of an adversary? And, Ransom me from the hand of terrible ones?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Show me, and I keep silent, And what I have erred, let me understand.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 How powerful have been upright sayings, And what reproof from you reproves?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 For reproof—do you reckon words? And for wind—sayings of the desperate?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 You cause anger to fall on the fatherless, And are strange to your friend.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 And now, please, look on me, Even to your face do I lie?
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Please turn back, let it not be perverseness, Indeed, turn back again—my righteousness [is] in it.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Is there perverseness in my tongue? Does my palate not discern calamity?”
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
