Job 41
1 “Do you draw leviathan with a hook? And do you let down his tongue with a rope?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Do you put a reed in his nose? And pierce his jaw with a thorn?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Does he multiply supplications to you? Does he speak tender things to you?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Does he make a covenant with you? Do you take him for a perpetual servant?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Do you play with him as a bird? And do you bind him for your girls?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 (Companions feast on him, They divide him among the merchants!)
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Do you fill his skin with barbed irons? And his head with fish-spears?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Place your hand on him, Remember the battle—do not add!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Behold, the hope of him is found a liar, Also, is one not cast down at his appearance?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 None so fierce that he awakes him, And who [is] he [who] stations himself before Me?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Who has brought before Me and I repay? Under the whole heavens it [is] Mine.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 I do not keep silent concerning his parts, And the matter of might, And the grace of his arrangement.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Who has uncovered the face of his clothing? Who enters within his double bridle?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Who has opened the doors of his face? Around his teeth [are] terrible.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 A pride—strong ones of shields, Shut up—a close seal.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 They draw near to one another, And air does not enter between them.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 They adhere to one another, They stick together and are not separated.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 His sneezings cause light to shine, And his eyes [are] as the eyelids of the dawn.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Flames go out of his mouth, sparks of fire escape.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Smoke goes forth out of his nostrils, As a blown pot and reeds.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 His breath sets coals on fire, And a flame goes forth from his mouth.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 Strength lodges in his neck, And grief exults before him.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 The flakes of his flesh have adhered—Firm on him—it is not moved.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 His heart [is] firm as a stone, Indeed, firm as the lower piece.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 The mighty are afraid at his rising, From his breakings they keep themselves free.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 The sword of his overtaker does not stand, Spear, dart, and breastplate.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 He reckons iron as straw, bronze as rotten wood.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 The son of the bow does not cause him to flee, Stones of the sling are turned into stubble by him.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Darts have been reckoned as stubble, And he laughs at the shaking of a javelin.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Sharp points of clay [are] under him, He spreads gold on the mire.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 He causes the deep to boil as a pot, He makes the sea as a pot of ointment.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 He causes a path to shine after him, One thinks the deep to be hoary.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 There is not on the earth his like, That is made without terror.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 He sees every high thing, He [is] king over all sons of pride.”
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
