Job 41
1 “Do you draw leviathan with a hook? And do you let down his tongue with a rope?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Do you put a reed in his nose? And pierce his jaw with a thorn?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Does he multiply supplications to you? Does he speak tender things to you?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Does he make a covenant with you? Do you take him for a perpetual servant?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Do you play with him as a bird? And do you bind him for your girls?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 (Companions feast on him, They divide him among the merchants!)
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Do you fill his skin with barbed irons? And his head with fish-spears?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Place your hand on him, Remember the battle—do not add!
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Behold, the hope of him is found a liar, Also, is one not cast down at his appearance?
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 None so fierce that he awakes him, And who [is] he [who] stations himself before Me?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Who has brought before Me and I repay? Under the whole heavens it [is] Mine.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 I do not keep silent concerning his parts, And the matter of might, And the grace of his arrangement.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Who has uncovered the face of his clothing? Who enters within his double bridle?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 Who has opened the doors of his face? Around his teeth [are] terrible.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 A pride—strong ones of shields, Shut up—a close seal.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 They draw near to one another, And air does not enter between them.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 They adhere to one another, They stick together and are not separated.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 His sneezings cause light to shine, And his eyes [are] as the eyelids of the dawn.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Flames go out of his mouth, sparks of fire escape.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Smoke goes forth out of his nostrils, As a blown pot and reeds.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 His breath sets coals on fire, And a flame goes forth from his mouth.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 Strength lodges in his neck, And grief exults before him.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 The flakes of his flesh have adhered—Firm on him—it is not moved.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 His heart [is] firm as a stone, Indeed, firm as the lower piece.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 The mighty are afraid at his rising, From his breakings they keep themselves free.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 The sword of his overtaker does not stand, Spear, dart, and breastplate.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 He reckons iron as straw, bronze as rotten wood.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 The son of the bow does not cause him to flee, Stones of the sling are turned into stubble by him.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 Darts have been reckoned as stubble, And he laughs at the shaking of a javelin.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Sharp points of clay [are] under him, He spreads gold on the mire.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 He causes the deep to boil as a pot, He makes the sea as a pot of ointment.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 He causes a path to shine after him, One thinks the deep to be hoary.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 There is not on the earth his like, That is made without terror.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 He sees every high thing, He [is] king over all sons of pride.”
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.
