Job 4
1 And Eliphaz the Temanite answers and says:
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 “Has one tried a word with you? You are weary! And who is able to keep in words?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 Behold, you have instructed many, And feeble hands you make strong.
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 Your words raise up the stumbling one, And you strengthen bowing knees.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 But now, it comes to you, And you are weary; It strikes to you, and you are troubled.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Is your reverence not your confidence? Your hope—the perfection of your ways?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Now remember, Who, being innocent, has perished? And where have the upright been cut off?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 As I have seen—plowers of iniquity, And sowers of misery, reap it!
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 From the breath of God they perish, And from the spirit of His anger [are] consumed.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 The roaring of a lion, And the voice of a fierce lion, And teeth of young lions have been broken.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 An old lion is perishing without prey, And the whelps of the lioness separate.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 And a thing is secretly brought to me, And my ear receives a little of it.
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 In thoughts from visions of the night, In the falling of deep sleep on men,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 Fear has met me, and trembling, And the multitude of my bones caused to fear.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 And a spirit passes before my face, The hair of my flesh stands up;
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 It stands, and I do not discern its aspect, A likeness [is] before my eyes, Silence! And I hear a voice:
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 Is mortal man more righteous than God? Is a man cleaner than his Maker?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Behold, He puts no credence in His servants, Nor sets praise in His messengers.
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 Also—the inhabitants of houses of clay (Whose foundation [is] in the dust, They bruise them before a moth).
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 From morning to evening are beaten down, Without any regarding, they perish forever.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 Has their excellence not been removed with them? They die, and not in wisdom!”
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
