Job 39
1 “Have you known the time of The bearing of the wild goats of the rock? Do you mark the bringing forth of does?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Do you number the months they fulfill? And have you known the time of their bringing forth?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 They bow down, They bring forth their young ones safely, They cast forth their pangs.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Their young ones are safe, They grow up in the field, they have gone out, And have not returned to them.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Who has sent forth the wild donkey free? Indeed, who opened the bands of the wild donkey?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Whose house I have made the wilderness, And his dwellings the barren land,
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He laughs at the multitude of a city, He does not hear the cries of an exactor.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 The range of mountains [is] his pasture, And he seeks after every green thing.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Is a wild ox willing to serve you? Does he lodge by your crib?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Do you bind a wild ox in a furrow [with] his thick band? Does he harrow valleys after you?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Do you trust in him because his power [is] great? And do you leave your labor to him?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Do you trust in him That he brings back your seed, And gathers [it to] your threshing-floor?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 [The] wing of the crying ostriches exults, but as a pinion and feather of a stork?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 For she leaves her eggs on the earth, And she warms them on the dust,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 And she forgets that a foot may press it, And a beast of the field treads it down.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 It has hardened her young ones without her, Her labor [is] in vain, without fear.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 For God has caused her to forget wisdom, And He has not given a portion To her in understanding;
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 At the time she lifts herself up on high, She laughs at the horse and his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Do you give might to the horse? Do you clothe his neck [with] a mane?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Do you cause him to rush as a locust? The splendor of his snorting [is] terrible.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 They dig in a valley, and he rejoices in power, He goes forth to meet the armor.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He laughs at fear, and is not frightened, And he does not turn back from the face of the sword.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Quiver rattles against him, The flame of a spear, and a javelin.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 He swallows the ground with trembling and rage, And does not remain steadfast Because of the sound of a horn.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Among the horns he says, Aha, And from afar he smells battle, Roaring of princes and shouting.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 By your understanding does a hawk fly? Does he spread his wings to the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 At your command does an eagle go up high? Or lift up his nest?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 He inhabits a rock, Indeed, he lodges on the tooth of a rock, and fortress.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 From there he has sought food, His eyes look attentively to a far-off place,
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 And his brood sucks up blood, And where the pierced [are]—there [is] he!”
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
