Job 39
1 “Have you known the time of The bearing of the wild goats of the rock? Do you mark the bringing forth of does?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Do you number the months they fulfill? And have you known the time of their bringing forth?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 They bow down, They bring forth their young ones safely, They cast forth their pangs.
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Their young ones are safe, They grow up in the field, they have gone out, And have not returned to them.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Who has sent forth the wild donkey free? Indeed, who opened the bands of the wild donkey?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 Whose house I have made the wilderness, And his dwellings the barren land,
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 He laughs at the multitude of a city, He does not hear the cries of an exactor.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 The range of mountains [is] his pasture, And he seeks after every green thing.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Is a wild ox willing to serve you? Does he lodge by your crib?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Do you bind a wild ox in a furrow [with] his thick band? Does he harrow valleys after you?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Do you trust in him because his power [is] great? And do you leave your labor to him?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Do you trust in him That he brings back your seed, And gathers [it to] your threshing-floor?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 [The] wing of the crying ostriches exults, but as a pinion and feather of a stork?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 For she leaves her eggs on the earth, And she warms them on the dust,
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 And she forgets that a foot may press it, And a beast of the field treads it down.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 It has hardened her young ones without her, Her labor [is] in vain, without fear.
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 For God has caused her to forget wisdom, And He has not given a portion To her in understanding;
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 At the time she lifts herself up on high, She laughs at the horse and his rider.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Do you give might to the horse? Do you clothe his neck [with] a mane?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Do you cause him to rush as a locust? The splendor of his snorting [is] terrible.
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 They dig in a valley, and he rejoices in power, He goes forth to meet the armor.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 He laughs at fear, and is not frightened, And he does not turn back from the face of the sword.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 Quiver rattles against him, The flame of a spear, and a javelin.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 He swallows the ground with trembling and rage, And does not remain steadfast Because of the sound of a horn.
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 Among the horns he says, Aha, And from afar he smells battle, Roaring of princes and shouting.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 By your understanding does a hawk fly? Does he spread his wings to the south?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 At your command does an eagle go up high? Or lift up his nest?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 He inhabits a rock, Indeed, he lodges on the tooth of a rock, and fortress.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 From there he has sought food, His eyes look attentively to a far-off place,
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 And his brood sucks up blood, And where the pierced [are]—there [is] he!”
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
