Job 37
1 “Also, my heart trembles at this, And it moves from its place.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Listen diligently to the trembling of His voice, Indeed, the sound goes forth from His mouth.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 He directs it under the whole heavens, And its light [is] over the skirts of the earth.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 A voice roars after it—He thunders with the voice of His excellence, And He does not hold them back, When His voice is heard.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 God thunders with His voice wonderfully, Doing great things and we do not know.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 For He says to snow: Be [on] the earth. And the small rain and great rain of His power.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Into the hand of every man he seals, For the knowledge by all men of His work.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 And the beast enters into [its] lair, And it continues in its habitations.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 From the inner chamber comes a windstorm, And from scatterings winds—cold,
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 From the breath of God is frost given, And the breadth of waters is constricted,
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Indeed, by filling He presses out a cloud, [and] His light scatters a cloud.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 And it is turning itself around by His counsels, For their doing all He commands them, On the face of the habitable earth.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Whether for a rod, or for His land, Or for kindness—He causes it to come.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Hear this, O Job, Stand and consider the wonders of God.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Do you know when God places them, And caused the light of His cloud to shine?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Do you know the balancings of a cloud? The wonders of the Perfect in knowledge?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 How your garments [are] warm, In the quieting of the earth from the south?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 You have made an expanse with Him For the clouds—strong as a hard mirror!
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Let us know what we say to Him, We do not set in array because of darkness.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Is it declared to Him that I speak? If a man has spoken, surely he is swallowed up.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 And now, they have not seen the light, It [is] bright in the clouds, And the wind has passed by and cleanses them.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 It comes from the golden north, Fearful splendor [is] beside God.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 The Mighty! We have not found Him out, High in power and judgment, He does not answer! And abundant in righteousness,
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Therefore men fear Him, He does not see any of the wise of heart.”
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
