Job 37
1 “Also, my heart trembles at this, And it moves from its place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Listen diligently to the trembling of His voice, Indeed, the sound goes forth from His mouth.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 He directs it under the whole heavens, And its light [is] over the skirts of the earth.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 A voice roars after it—He thunders with the voice of His excellence, And He does not hold them back, When His voice is heard.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 God thunders with His voice wonderfully, Doing great things and we do not know.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 For He says to snow: Be [on] the earth. And the small rain and great rain of His power.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 Into the hand of every man he seals, For the knowledge by all men of His work.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 And the beast enters into [its] lair, And it continues in its habitations.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 From the inner chamber comes a windstorm, And from scatterings winds—cold,
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 From the breath of God is frost given, And the breadth of waters is constricted,
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Indeed, by filling He presses out a cloud, [and] His light scatters a cloud.
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 And it is turning itself around by His counsels, For their doing all He commands them, On the face of the habitable earth.
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Whether for a rod, or for His land, Or for kindness—He causes it to come.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Hear this, O Job, Stand and consider the wonders of God.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Do you know when God places them, And caused the light of His cloud to shine?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Do you know the balancings of a cloud? The wonders of the Perfect in knowledge?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 How your garments [are] warm, In the quieting of the earth from the south?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 You have made an expanse with Him For the clouds—strong as a hard mirror!
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Let us know what we say to Him, We do not set in array because of darkness.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Is it declared to Him that I speak? If a man has spoken, surely he is swallowed up.
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 And now, they have not seen the light, It [is] bright in the clouds, And the wind has passed by and cleanses them.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 It comes from the golden north, Fearful splendor [is] beside God.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 The Mighty! We have not found Him out, High in power and judgment, He does not answer! And abundant in righteousness,
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Therefore men fear Him, He does not see any of the wise of heart.”
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
