< Job 32 >

1 And these three men cease from answering Job, for he [is] righteous in his own eyes,
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 and the anger of Elihu son of Barachel the Buzite burns, of the family of Ram; his anger has burned against Job, because of his justifying himself more than God;
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 and his anger has burned against his three friends, because that they have not found an answer, and condemn Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 And Elihu has waited earnestly beside Job with words, for they are older than he in days.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 And Elihu sees that there is no answer in the mouth of the three men, and his anger burns.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 And Elihu son of Barachel the Buzite answers and says: “I [am] young in days, and you [are] aged; Therefore I have feared, And am afraid of showing you my opinion.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I said, Days speak, And a multitude of years teach wisdom.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Surely a spirit is in man, And the breath of the Mighty One Causes them to understand.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 The multitude are not wise, Nor do the aged understand judgment.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore I have said: Listen to me, I show my opinion—even I.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Behold, I have waited for your words, I give ear to your reasons, Until you search out sayings.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 And to you I attend, And behold, there is no reasoner for Job, [Or] answerer of his sayings among you.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Lest you say, We have found wisdom, God thrusts him away, not man.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 And he has not set words in array for me, And I do not answer him with your sayings.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 (They have broken down, They have not answered again, They removed words from themselves.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 And I have waited, but they do not speak, For they have stood still, They have not answered anymore.)
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I answer, even I—my share, I show my opinion—even I.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I have been full of words, The spirit of my breast has distressed me,
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Behold, my breast [is] as wine not opened, It is broken up like new bottles.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I speak, and there is refreshment to me, I open my lips and answer.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Please do not let me accept the face of any, Nor give flattering titles to man,
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I have not known to give flattering titles, My Maker takes me away in a little.”
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

< Job 32 >