Job 30
1 “And now, laughed at me, Have the younger in days than I, Whose fathers I have loathed to set With the dogs of my flock.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Also—the power of their hands, why [is it] to me? On them old age has perished.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 With want and with harsh famine, They are gnawing a dry place [in] the recent night, [In] desolation and ruin,
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Those cropping mallows near a shrub, And their food [is] root of broom trees.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 They are cast out from the midst (They shout against them as a thief),
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 To dwell in a frightful place of valleys, Holes of earth and clefts.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 They groan among shrubs, They are gathered together under nettles.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Sons of folly—even sons without name, They have been struck from the land.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 And now, I have been their song, And I am to them for a byword.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 They have detested me, They have kept far from me, And from before me have not spared to spit.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Because He loosed His cord and afflicts me, And the bridle from before me, They have cast away.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 A brood arises on the right hand, They have cast away my feet, And they raise up against me, Their paths of calamity.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 They have broken down my path, They profit by my calamity: He has no helper.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 They come as a wide breach, Under the desolation have rolled themselves.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 He has turned terrors against me, It pursues my abundance as the wind, And as a thick cloud, My safety has passed away.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 And now, in me my soul pours itself out, Days of affliction seize me.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 [At] night my bone has been pierced in me, And my gnawing [pain] does not lie down.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 By the abundance of power, Is my clothing changed, As the mouth of my coat it girds me.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Casting me into mire, And I have become like dust and ashes.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 I cry to You, And You do not answer me, I have stood, and You consider me.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 You are turned to be fierce to me, With the strength of Your hand, You oppress me.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 You lift me up, You cause me to ride on the wind, And You melt—You level me.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 For I have known You bring me back [to] death, And [to] the house appointed for all living.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Surely not against the heap Does He send forth the hand, Though they have safety in its ruin.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Did I not weep for him whose day is hard? My soul has grieved for the needy.
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 When I expected good, then comes evil, And I wait for light, and darkness comes.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 My bowels have boiled, and have not ceased, Days of affliction have gone before me.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 I have gone mourning without the sun, I have risen, I cry in an assembly.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 I have been a brother to dragons, And a companion to daughters of the ostrich.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 My skin has been black on me, And my bone has burned from heat,
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 And my harp becomes mourning, And my pipe the sound of weeping.”
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
