Job 30
1 “And now, laughed at me, Have the younger in days than I, Whose fathers I have loathed to set With the dogs of my flock.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 Also—the power of their hands, why [is it] to me? On them old age has perished.
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 With want and with harsh famine, They are gnawing a dry place [in] the recent night, [In] desolation and ruin,
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 Those cropping mallows near a shrub, And their food [is] root of broom trees.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 They are cast out from the midst (They shout against them as a thief),
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 To dwell in a frightful place of valleys, Holes of earth and clefts.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 They groan among shrubs, They are gathered together under nettles.
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 Sons of folly—even sons without name, They have been struck from the land.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 And now, I have been their song, And I am to them for a byword.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 They have detested me, They have kept far from me, And from before me have not spared to spit.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 Because He loosed His cord and afflicts me, And the bridle from before me, They have cast away.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 A brood arises on the right hand, They have cast away my feet, And they raise up against me, Their paths of calamity.
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 They have broken down my path, They profit by my calamity: He has no helper.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 They come as a wide breach, Under the desolation have rolled themselves.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 He has turned terrors against me, It pursues my abundance as the wind, And as a thick cloud, My safety has passed away.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 And now, in me my soul pours itself out, Days of affliction seize me.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 [At] night my bone has been pierced in me, And my gnawing [pain] does not lie down.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 By the abundance of power, Is my clothing changed, As the mouth of my coat it girds me.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 Casting me into mire, And I have become like dust and ashes.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 I cry to You, And You do not answer me, I have stood, and You consider me.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 You are turned to be fierce to me, With the strength of Your hand, You oppress me.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 You lift me up, You cause me to ride on the wind, And You melt—You level me.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 For I have known You bring me back [to] death, And [to] the house appointed for all living.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 Surely not against the heap Does He send forth the hand, Though they have safety in its ruin.
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 Did I not weep for him whose day is hard? My soul has grieved for the needy.
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 When I expected good, then comes evil, And I wait for light, and darkness comes.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 My bowels have boiled, and have not ceased, Days of affliction have gone before me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I have gone mourning without the sun, I have risen, I cry in an assembly.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I have been a brother to dragons, And a companion to daughters of the ostrich.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 My skin has been black on me, And my bone has burned from heat,
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 And my harp becomes mourning, And my pipe the sound of weeping.”
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
