Job 29
1 And Job adds to lift up his allegory and says:
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 “Who makes me as [in] months past, As [in] the days of God’s preserving me?
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 In His causing His lamp to shine on my head, By His light I walk [through] darkness.
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 As I have been in days of my maturity, And the counsel of God on my tent.
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 When yet the Mighty One [is] with me. Around me—my young ones,
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 When washing my goings with butter, And the firm rock [is] with me—streams of oil.
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 When I go out to the gate by the city, In a broad place I prepare my seat.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 Youths have seen me, and they have been hidden, And the aged have risen—they stood up.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 Princes have kept in words, And they place a hand on their mouth.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 The voice of leaders has been hidden, And their tongue has cleaved to the palate.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 For the ear heard, and declares me blessed, And the eye has seen, and testifies [to] me.
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 For I deliver the afflicted who is crying, And the fatherless who has no helper.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 The blessing of the perishing comes on me, And I cause the heart of the widow to sing.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 I have put on righteousness, and it clothes me, My justice as a robe and a crown.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I have been eyes to the blind, And I [am] feet to the lame.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I [am] a father to the needy, And the cause I have not known I search out.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 And I break the jaw-teeth of the perverse, And from his teeth I cast away prey.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 And I say, I expire with my nest, And I multiply days as the sand.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 My root is open to the waters, And dew lodges on my branch.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 My glory [is] fresh with me, And my bow is renewed in my hand.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 They have listened to me, Indeed, they wait, and are silent for my counsel.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 After my word they do not change, And my speech drops on them,
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 And they wait for me as [for] rain, And they have opened wide their mouth [As] for the spring rain.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 I laugh at them—they give no credence, And do not cause the light of my face to fall.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I choose their way, and sit [as] head, And I dwell as a king in a troop, When he comforts mourners.”
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
