Job 27

1 And Job adds to lift up his allegory and says:

És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;

2 “God lives! He turned aside my judgment, And the Mighty—He made my soul bitter.

Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:

3 For all the while my breath [is] in me, And the wind of God in my nostrils.

bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;

4 My lips do not speak perverseness, And my tongue does not utter deceit.

nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!

5 Defilement to me—if I justify you, Until I expire I do not turn aside my integrity from me.

Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.

6 On my righteousness I have laid hold, And I do not let it go, My heart does not reproach me while I live.

Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.

7 My enemy is as the wicked, And my withstander as the perverse.

Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!

8 For what [is] the hope of the profane, When He cuts off? When God casts off his soul?

Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?

9 [Does] God hear his cry, When distress comes on him?

Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?

10 Does he delight himself on the Mighty? Call God at all times?

Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?

11 I show you by the hand of God, That which [is] with the Mighty I do not hide.

Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.

12 Behold, you—all of you—have seen, And why [is] this—you are altogether vain?

Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?

13 This [is] the portion of wicked man with God, And the inheritance of terrible ones They receive from the Mighty.

Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.

14 If his sons multiply—a sword [is] for them. And his offspring [are] not satisfied [with] bread.

Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;

15 His remnant are buried in death, And his widows do not weep.

maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.

16 If he heaps up silver as dust, And prepares clothing as clay,

Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:

17 He prepares—and the righteous puts [it] on, And the innocent apportions the silver.

szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.

18 He has built his house as a moth, And as a shelter a watchman has made.

Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:

19 He lies down rich, and he is not gathered, He has opened his eyes, and he is not.

gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.

20 Terrors overtake him as waters, By night a whirlwind has stolen him away.

Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.

21 An east wind takes him up, and he goes, And it frightens him from his place,

Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.

22 And it casts at him, and does not spare, He diligently flees from its hand.

Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;

23 It claps its hands at him, And it hisses at him from his place.”

összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.