Job 20
1 And Zophar the Naamathite answers and says:
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 “Therefore my thoughts cause me to answer, And because of my sensations in me.
Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.
3 I hear the discipline of my shame, And the spirit of my understanding causes me to answer:
Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.
4 Have you known this from antiquity? Since the placing of man on earth?
Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,
5 That the singing of the wicked [is] short, And the joy of the profane for a moment,
hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?
6 Though his excellence goes up to the heavens, He strikes his head against a cloud—
Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:
7 He perishes as his own dung forever, His beholders say, Where [is] he?
mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?
8 He flees as a dream, and they do not find him, And he is driven away as a vision of the night,
Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;
9 The eye has not seen him, and does not add. And his place does not behold him again.
a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.
10 His sons oppress the poor, And his hands give back his wealth.
Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.
11 His bones have been full of his youth, and it lies down with him on the dust.
Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.
12 Though he sweetens evil in his mouth, hides it under his tongue,
Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,
13 has pity on it, and does not forsake it, and keeps it back in the midst of his palate,
kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:
14 his food is turned in his bowels, the bitterness of cobras [is] in his heart.
beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.
15 He has swallowed wealth, and vomits it. God drives it out from his belly.
Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.
16 He sucks [the] gall of cobras, the tongue of a viper slays him.
Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.
17 He does not look on streams, Flowing of brooks of honey and butter.
Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.
18 He is giving back [what] he labored for, and does not consume [it]; As a bulwark [is] his exchange, and he does not exult.
Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.
19 For he oppressed—he forsook the poor, He has taken a house away violently, And he does not build it.
Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.
20 For he has not known ease in his belly. With his desirable thing he does not deliver himself.
Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.
21 There is not a remnant to his food, Therefore his good does not stay.
Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.
22 In the fullness of his sufficiency he is constricted. Every perverse hand meets him.
Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.
23 It comes to pass, at the filling of his belly, He sends forth against him The fierceness of His anger, Indeed, He rains on him in his eating.
Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.
24 He flees from an iron weapon, A bow of bronze passes through him.
Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;
25 One has drawn, And it comes out from the body, And a glittering weapon proceeds from his gall. Terrors [are] on him.
húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.
26 All darkness is hid for his treasures, A fire not blown consumes him, The remnant is broken in his tent.
Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.
27 The heavens reveal his iniquity, And earth is raising itself against him.
Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.
28 The increase of his house is removed, Poured forth in a day of His anger.
Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.
29 This [is] the portion of a wicked man from God. And an inheritance appointed him by God.”
Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.
