Job 17
1 “My spirit has been destroyed, My days extinguished—graves [are] for me.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 If not—mockeries [are] with me. And my eye lodges in their provocations.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Now place my pledge with You; Who is he that strikes hand with me?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 For You have hidden their heart from understanding, Therefore You do not exalt them.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 For a portion he shows friendship, And the eyes of his sons are consumed.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 And He set me up for a proverb of the peoples, And I am a wonder before them.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 And my eye is dim from sorrow, And my members—all of them—as a shadow.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 The upright are astonished at this, and the innocent stirs himself up against the profane.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 And the righteous lays hold [on] his way, And the clean of hands adds strength.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 But please return and come in, all of you, And I do not find a wise man among you.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 My days have passed by, My plans have been broken off, The possessions of my heart!
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 They appoint night for day, Light [is] near because of darkness.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 To corruption I have called: You [are] my father. To the worm: My mother and my sister.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 And where [is] my hope now? Indeed, my hope, who beholds it?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
