Job 17
1 “My spirit has been destroyed, My days extinguished—graves [are] for me.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 If not—mockeries [are] with me. And my eye lodges in their provocations.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Now place my pledge with You; Who is he that strikes hand with me?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 For You have hidden their heart from understanding, Therefore You do not exalt them.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 For a portion he shows friendship, And the eyes of his sons are consumed.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 And He set me up for a proverb of the peoples, And I am a wonder before them.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 And my eye is dim from sorrow, And my members—all of them—as a shadow.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 The upright are astonished at this, and the innocent stirs himself up against the profane.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 And the righteous lays hold [on] his way, And the clean of hands adds strength.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 But please return and come in, all of you, And I do not find a wise man among you.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 My days have passed by, My plans have been broken off, The possessions of my heart!
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 They appoint night for day, Light [is] near because of darkness.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 To corruption I have called: You [are] my father. To the worm: My mother and my sister.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 And where [is] my hope now? Indeed, my hope, who beholds it?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
