Job 16
1 And Job answers and says:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “I have heard many such things, Miserable comforters [are] you all.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Is there an end to words of wind? Or what emboldens you that you answer?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 I also, like you, might speak, If your soul were in my soul’s stead. I might join against you with words, And nod at you with my head.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 I might harden you with my mouth, And the moving of my lips might be sparing.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 If I speak, my pain is not restrained, And I cease—what goes from me?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Only, now, it has wearied me; You have desolated all my company,
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 And You loathe me, For it has been a witness, And my failure rises up against me, It testifies in my face.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 His anger has torn, and He hates me, He has gnashed at me with His teeth, My adversary sharpens His eyes for me.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 They have gaped on me with their mouth, In reproach they have struck my cheeks, Together they set themselves against me.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 God shuts me up to the perverse, And turns me over to the hands of the wicked.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 I have been at ease, and He breaks me, And He has laid hold on my neck, And He breaks me in pieces, And He raises me to Him for a mark.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 His archers go around against me. He split my reins, and does not spare, He pours out my gall to the earth.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 He breaks me—breach on breach, He runs on me as a mighty one.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 I have sewed sackcloth on my skin, And have rolled my horn in the dust.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My face is foul with weeping, And on my eyelids [is] death-shade.
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Not for violence in my hands, And my prayer [is] pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 O earth, do not cover my blood! And let there not be a place for my cry.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Also, now, behold, my witness [is] in the heavens, And my testifier in the high places.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 My interpreter [is] my friend, My eye has dropped to God;
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 And He reasons for a man with God, As a son of man for his friend.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 When a few years come, Then I go [on] the path of no return.”
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
