Job 16
1 And Job answers and says:
Felelt Jób és mondta:
2 “I have heard many such things, Miserable comforters [are] you all.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Is there an end to words of wind? Or what emboldens you that you answer?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 I also, like you, might speak, If your soul were in my soul’s stead. I might join against you with words, And nod at you with my head.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 I might harden you with my mouth, And the moving of my lips might be sparing.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 If I speak, my pain is not restrained, And I cease—what goes from me?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Only, now, it has wearied me; You have desolated all my company,
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 And You loathe me, For it has been a witness, And my failure rises up against me, It testifies in my face.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 His anger has torn, and He hates me, He has gnashed at me with His teeth, My adversary sharpens His eyes for me.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 They have gaped on me with their mouth, In reproach they have struck my cheeks, Together they set themselves against me.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 God shuts me up to the perverse, And turns me over to the hands of the wicked.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 I have been at ease, and He breaks me, And He has laid hold on my neck, And He breaks me in pieces, And He raises me to Him for a mark.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 His archers go around against me. He split my reins, and does not spare, He pours out my gall to the earth.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 He breaks me—breach on breach, He runs on me as a mighty one.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 I have sewed sackcloth on my skin, And have rolled my horn in the dust.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 My face is foul with weeping, And on my eyelids [is] death-shade.
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 Not for violence in my hands, And my prayer [is] pure.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 O earth, do not cover my blood! And let there not be a place for my cry.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Also, now, behold, my witness [is] in the heavens, And my testifier in the high places.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 My interpreter [is] my friend, My eye has dropped to God;
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 And He reasons for a man with God, As a son of man for his friend.
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 When a few years come, Then I go [on] the path of no return.”
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
