< Job 13 >

1 “Behold, my eye has seen all, My ear has heard, and it attends to it.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 According to your knowledge I have known—also I. I am not more fallen than you.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Yet I speak for the Mighty One, And I delight to argue for God.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 And yet, you [are] forgers of falsehood, Physicians of nothing—all of you,
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 O that you would keep perfectly silent, And it would be to you for wisdom.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Please hear my argument, And attend to the pleadings of my lips,
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Do you speak perverseness for God? And do you speak deceit for Him?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Do you accept His face, if you strive for God?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Is [it] good that He searches you, If, as one mocks at a man, you mock at Him?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 He surely reproves you, if you accept faces in secret.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Does His excellence not terrify you? And His dread fall on you?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Your remembrances [are] allegories of ashes, For high places of clay [are] your heights.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Keep silent from me, and I speak, And pass over me what will.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Why do I take my flesh in my teeth? And my soul put in my hand?
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Behold, He slays me—I do not wait! Only, I argue my ways to His face.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Also—He [is] to me for salvation, For the profane do not come before Him.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hear my word diligently, And my declaration with your ears.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Now behold, I have set the cause in order, I have known that I am righteous.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Who [is] he that strives with me? For now I keep silent and gasp.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Only two things, O God, do with me, Then I am not hidden from Your face:
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Put Your hand far off from me, And do not let Your terror terrify me.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 And You call, and I answer, Or—I speak, and You answer me.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 How many iniquities and sins do I have? Let me know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Why do You hide Your face? And reckon me for an enemy to You?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Do You terrify a leaf driven away? And do You pursue the dry stubble?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 For You write bitter things against me, And cause me to possess iniquities of my youth,
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 And you put my feet in the stocks, And observe all my paths—You set a print on the roots of my feet,
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 And he, as a rotten thing, wears away, A moth has consumed him as a garment.”
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

< Job 13 >