Job 10
1 “My soul has been weary of my life, I leave off my talking to myself, I speak in the bitterness of my soul.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 I say to God, Do not condemn me, Let me know why You strive [with] me.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Is it good for You that You oppress? That You despise the labor of Your hands, And shine on the counsel of the wicked?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Do you have eyes of flesh? Do You see as man sees?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 [Are] Your days as the days of man? Your years as the days of a man?
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 That You inquire for my iniquity, And seek for my sin?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 For You know that I am not wicked, And there is no deliverer from Your hand.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Your hands have taken pains about me, And they make me together all around, And You swallow me up!
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Please remember That You have made me as clay, And You bring me back to dust.
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Do You not pour me out as milk? And curdle me as cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Skin and flesh You put on me, And fence me with bones and sinews.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Life and kindness You have done with me. And Your inspection has preserved my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 And these You have laid up in Your heart, I have known that this [is] with You.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 If I sinned, then You have observed me, And do not acquit me from my iniquity,
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 If I have done wickedly—woe to me, And righteously—I do not lift up my head, Full of shame—then see my affliction,
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 And it rises—as a lion You hunt me. And You turn back—You show Yourself wonderful in me.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 You renew Your witnesses against me, and multiply Your anger with me, Changes and warfare [are] with me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 And why from the womb Have You brought me forth? I expire, and the eye does not see me.
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 I am as [if] I had not been, I am brought from the belly to the grave,
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Are my days not few? Cease then, and put from me, And I brighten up a little,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 Before I go, and do not return, To a land of darkness and death-shade,
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 A land of obscurity as thick darkness, Death-shade—and no order, And the shining [is] as thick darkness.”
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
