< Isaiah 2 >
1 The thing that Isaiah son of Amoz has seen concerning Judah and Jerusalem:
Az ige, melyet látott Jesájáhú, Ámócz fia, Jehúda és Jeruzsálem felől.
2 And it has come to pass, In the latter end of the days, The mountain of YHWH’s house is established, Above the top of the mountains, And it has been lifted up above the heights, And all the nations have flowed to it.
És lesz az idők végén, szilárdan fog állni az Örökkévaló házának hegye a hegyek élén és felülemelkedik a dombokon, és özönlenek hozzá mind a nemzetek.
3 And many peoples have gone and said, “Come, and we go up to the mountain of YHWH, To the house of the God of Jacob, And He teaches us of His ways, And we walk in His paths, For a law goes forth from Zion, And a word of YHWH from Jerusalem.
És mennek számos népek és mondják: Gyertek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cziónból ered a tanítás és az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből.
4 And He has judged between the nations, And has given a decision to many peoples, And they have beat their swords to plowshares, And their spears to pruning-hooks, Nation does not lift up sword to nation, Nor do they learn anymore—war.
És ítél a nemzetek között és dönt a sok nép fölött; és összetörik kardjaikat kapákká és dárdáikat kacorokká; nem emel nemzet nemzet ellen kardot és nem tanulnak többé háborút!
5 O house of Jacob, come, And we walk in the light of YHWH.”
Jákob háza, gyertek, járjunk az Örökkévaló világosságában.
6 For You have left Your people, the house of Jacob. For they have been filled from the east, And [are] sorcerers like the Philistines, And strike hands with the children of strangers.
Bizony elhagytad népedet, Jákob házát, mert tele vannak keleti babonákkal és kuruzslókkal, mint a filiszteusok, és idegenek szülöttjeivel érik be.
7 And its land is full of silver and gold, And there is no end to its treasures, And its land is full of horses, And there is no end to its chariots,
Betelt országa ezüsttel és arannyal és nincs vége kincseinek, betelt országa lovakkal és nincs vége szekereinek;
8 And its land is full of idols, It bows itself to the work of its hands, To that which its fingers have made,
betelt országa bálványokkal, kezei műve előtt kiki leborul, az előtt, amit készítettek ujjai.
9 And the low bows down, and the high is humbled, And You do not accept them.
Megalázkodott az ember, lealacsonyodott a férfi – ne bocsáss meg nekik!
10 Enter into a rock, and be hidden in dust, Because of the fear of YHWH, And because of the honor of His excellence.
Bemennek a sziklába, elrejtőznek a porba az Örökkévaló rémülete elől, felséges fényétől.
11 The haughty eyes of man have been humbled, And the loftiness of men has been bowed down, And YHWH alone has been set on high in that day.
Az ember büszke szeme lealacsonyodik, és megalázkodik a férfiak kevélysége; és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.
12 For a day [is] to YHWH of Hosts, For every proud and high one, And for every lifted up and low one,
Mert napja van az Örökkévalónak, a seregek urának, minden büszke és magas fölött, és minden emelkedett fölött, hogy lealacsonyodjék;
13 And for all cedars of Lebanon, The high and the exalted ones, And for all oaks of Bashan,
a Libanonnak minden magas és emelkedett cédrusai fölött és Básánnak minden terebinthusai fölött;
14 And for all the high mountains, And for all the exalted heights,
mind a magas hegyek fölött és mind az emelkedett halmok fölött:
15 And for every high tower, And for every fortified wall,
minden magas torony fölött és minden erősített várfal fölött;
16 And for all ships of Tarshish, And for all desirable pictures.
mind a Tarsis-hajók fölött és minden gyönyörű kép fölött.
17 And the haughtiness of man has been bowed down, And the loftiness of men humbled, And YHWH alone has been set on high in that day.
És megalázkodik az emberek büszkesége és lealacsonyodik a férfiak kevélysége, és egyedül az Örökkévaló lesz magasztos ama napon.
18 And the idols—they completely pass away.
A bálványok pedig végképen eltűnnek.
19 And [men] have entered into caverns of rocks, And into caves of dust, Because of the fear of YHWH, And because of the honor of His excellence, In His rising to terrify the earth.
És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld odvaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.
20 In that day man casts his idols of silver, And his idols of gold, That they have made for him to worship, To moles, and to bats,
Ama napon eldobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, amelyeket készítettek maguknak, hogy leboruljanak előttük, a vakondokoknak és a denevéreknek:
21 To enter into cavities of the rocks, And into clefts of the high places, Because of the fear of YHWH, And because of the honor of His excellence, In His rising to terrify the earth.
hogy behatoljanak a szirtek repedéseibe és a sziklák hasadékaiba az Örökkévaló rémülete elől és felséges fényétől, midőn fölkel, hogy megrettentse a földet.
22 Cease yourselves from man, Whose breath [is] in his nostrils, For—in what is he esteemed?
Hagyjatok föl az emberrel, kinek orrában lehelet van, mert mire becsülhető ő!