Hosea 7
1 “When I give healing to Israel, Then the iniquity of Ephraim is revealed, And the wickedness of Samaria, For they have worked falsehood, And a thief comes in, A troop has stripped off in the street,
A mint gyógyítgattam Izraélt, megnyilvánult Efraim bűne, meg Sómrón gonoszságai, mert hazugságot míveltek; tolvaj jön be, csapat portyázik künn.
2 And they do not say to their heart, [That] I have remembered all their evil, Now their doings have surrounded them, They have been before My face.
De hogy mondják: ők szívüknek: minden gonoszságukról megemlékezem; most körülvették őket cselekedeteik: színem ellőtt vannak.
3 With their wickedness they make a king glad, And with their lies—princes.
Gonoszságukkal megörvendeztetik a királyt és hazudozásaikkal a nagyokat.
4 All of them [are] adulterers, Like a burning oven of a baker, He ceases from stirring up after kneading the dough, until its leavening.
Mindannyian házasságtörők, mint kemencze, melyet befűt a sütő; fölhagy a szítással, a tészta dagasztásával, annak megkeléséig.
5 A day of our king! Princes have defiled themselves [with] the poison of wine, He has drawn out his hand with scorners.
Királyunk napján megbetegedtek a nagyok a bor hevétől; összejátszott a csúfolókkal.
6 For they have drawn near, Their heart [is] as an oven In their lying in wait—their baker sleeps all night, Morning! He is burning as a flaming fire.
Mert közelítették, mint a kemenczét, szívüket lestükben; egész éjszaka alszik a sütőjük, reggelre ég az, mint lángoló tűz.
7 All of them are warm as an oven, And they have devoured their judges, All their kings have fallen, There is none calling to Me among them.
Mindannyian hevülnek, mint a kemencze, és megemésztik a bíráikat; királyaik mind elestek, nincs közülük senki, ki engem szólítana.
8 Ephraim! He mixes himself among peoples, Ephraim has been an unturned cake.
Efraim a népek között elkeverődik; Efraim meg nem fordított lepény lett.
9 Strangers have devoured his power, And he has not known, Also old age has sprinkled [itself] on him, And he has not known.
Idegenek emésztették erejét, s ő nem tudta; ősz haj is hintődött reá, s ő nem tudta.
10 And the excellence of Israel has been humbled to his face, And they have not turned back to their God YHWH, Nor have they sought Him for all this.
Vallani fog tehát Izraél gőgje az ő arczába; s nem tértek meg az Örökkévalóhoz, az ő Istenükhöz s nem keresték őt mindemellett.
11 And Ephraim is as a simple dove without heart, Egypt they called on—[to] Asshur they have gone.
Olyan lett Efraim, mint együgyű, oktalan galamb: Egyiptomot hívták, Assúrba mentek.
12 When they go I spread over them My net, As the bird of the heavens I bring them down, I discipline them as their congregation has heard.
A min mennek, kiterítem ellenük hálómat, mint az ég madarát leszállítom őket; megfenyítem őket, a községükhöz jutott hír szerint.
13 Woe to them, for they wandered from Me, Destruction to them, for they transgressed against Me, And I ransom them, and they have spoken lies against Me,
Jaj nekik, mert elköltöztek tőlem, pusztítás rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én ugyan megváltanám őket, de ők hazugságokat beszéltek felőlem.
14 And have not cried to Me with their heart, but howl on their beds; They assemble themselves for grain and new wine, They turn aside against Me.
És nem kiáltottak hozzám szívükben, hanem jajgatnak fekvőhelyeiken; gabona és must miatt összecsődülnek, elszakadnak tőlem.
15 And I instructed—I strengthened their arms, And concerning Me they think evil!
Pedig én neveltem őket, megerősítettem karjaikat, mégis ellenem rosszat gondolnak.
16 They turn back—not to the Most High, They have been as a deceitful bow, Their princes fall by sword, From the insolence of their tongue, This [is] their derision in the land of Egypt!”
Fordulnak – nem fölfelé, olyanok lettek, mind a csalárd íjj; kard által esnek el nagyjaik, nyelvük haragvása miatt ez a csúfságuk Egyiptom országában.
