Daniel 6
1 It has been good before Darius, and he has established over the kingdom satraps—one hundred and twenty—that they may be throughout the whole kingdom,
Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;
2 and three presidents higher than they, of whom Daniel [is] first, that these satraps may give to them an account, and the king have no loss.
És azok fölé három igazgatót, a kik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen.
3 Then this Daniel has been overseer over the presidents and satraps, because that an excellent spirit [is] in him, and the king has thought to establish him over the whole kingdom.
Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy a király őt szándékozék tenni az egész birodalom fölé.
4 Then the presidents and satraps have been seeking to find a cause of complaint against Daniel concerning the kingdom, and any cause of complaint and corruption they are not able to find, because that he [is] faithful, and any error and corruption have not been found in him.
Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hűséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.
5 Then these men are saying, “We do not find against this Daniel any cause of complaint, except we have found [it] against him in the Law of his God.”
Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!
6 Then these presidents and satraps have assembled near the king, and thus they are saying to him: “O King Darius, live for all ages!
Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj!
7 Taken counsel have all the presidents of the kingdom, the prefects, and the satraps, the counselors, and the governors, to establish a royal statute, and to strengthen an interdict, that any who seeks a petition from any god and man until thirty days, except of you, O king, is cast into a den of lions.
Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erős tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentől vagy embertől, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.
8 Now, O king, you establish the interdict, and sign the writing, that it is not to be changed, as a law of Media and Persia, that does not pass away.”
Most azért, oh király, erősítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.
9 Therefore King Darius has signed the writing and interdict.
Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat.
10 And Daniel, when he has known that the writing is signed, has gone up to his house, and the window being opened for him, in his upper chamber, toward Jerusalem, three times in a day he is kneeling on his knees, and praying, and confessing before his God, because that he was doing [it] before this.
Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala.
11 Then these men have assembled, and found Daniel praying and pleading grace before his God;
Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az ő Istene előtt.
12 then they have come near, indeed, they are saying before the king concerning the king’s interdict: “Have you not signed an interdict, that any man who seeks from any god and man until thirty days, except of you, O king, is cast into a den of lions?” The king has answered and said, “The thing [is] certain as a law of Media and Persia, that does not pass away.”
Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felől: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentől vagy embertől harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.
13 Then they have answered, indeed, they are saying before the king, that, “Daniel, who [is] of the sons of the expulsion of Judah, has not placed on you, O king, [any] regard, nor on the interdict that you have signed, and three times in a day he is seeking his petition.”
Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.
14 Then the king, when he has heard the matter, is greatly displeased at himself, and on Daniel he has set the heart to deliver him, and until the going up of the sun he was arranging to deliver him.
Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék őt megmenteni.
15 Then these men have assembled near the king, and are saying to the king, “Know, O king, that the law of Media and Persia [is] that any interdict and statute that the king establishes is not to be changed.”
Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a király rendel, meg ne változtassék.
16 Then the king has spoken, and they have brought Daniel, and have cast [him] into a den of lions. The king has answered and said to Daniel, “Your God, whom you are serving continually, delivers you Himself.”
Erre szóla a király, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!
17 And a stone has been brought and placed at the mouth of the den, and the king has sealed it with his signet, and with the signet of his great men, that the purpose is not changed concerning Daniel.
És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az ő gyűrűjével és az ő főembereinek gyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.
18 Then the king has gone to his palace, and he has passed the night fasting, and dahavan have not been brought up before him, and his sleep has fled [from] off him.
Erre eltávozék a király az ő palotájába, és étlen tölté az éjszakát, és vigasságtevő szerszámokat sem hozata eléje; kerülte őt az álom.
19 Then the king rises in the early morning, at the light, and he has gone in haste to the den of lions;
Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne.
20 and at his coming near to the den, to Daniel, with a grieved voice, he cries. The king has answered and said to Daniel, “O Daniel, servant of the living God, your God, whom you are serving continually, is He able to deliver you from the lions?”
És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?
21 Then Daniel has spoken with the king: “O king, live for all ages:
Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj!
22 my God has sent His messenger, and has shut the lions’ mouths, and they have not injured me: because that before Him purity has been found in me; and also before you, O king, injury I have not done.”
Az én Istenem elbocsátá az ő angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam ő előtte és te előtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.
23 Then was the king very glad for him, and he has commanded Daniel to be taken up out of the den, and Daniel has been taken up out of the den, and no injury has been found in him, because he has believed in his God.
Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a veremből. És kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték ő rajta: mert hitt az ő Istenében.
24 And the king has spoken, and they have brought those men who had accused Daniel, and to the den of lions they have cast them, they, their sons, and their wives; and they have not come to the lower part of the den until the lions have power over them, and all their bones they have broken small.
És parancsola a király, és előhozák azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind ők, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták.
25 Then Darius the king has written to all the peoples, nations, and languages, who are dwelling in all the land: “Your peace be great!
Akkor Dárius király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, a kik az egész földön lakozának: Békességtek bőséges legyen!
26 From before me a decree is made, that in every dominion of my kingdom they are trembling and fearing before the God of Daniel, for He [is] the living God, and abiding for all ages, and His kingdom that which [is] not destroyed, and His dominion [is] to the end.
Én tőlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart;
27 A deliverer, and rescuer, and doer of signs and wonders in the heavens and in earth [is] He who has delivered Daniel from the paw of the lions.”
A ki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.
28 And this Daniel has prospered in the reign of Darius, and in the reign of Cyrus the Persian.
És ennek a Dánielnek jó szerencsés lőn dolga a Dárius országában és a persa Czírus országában.
