Acts 7
1 And the chief priest said, “Are then these things so?”
Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?
2 And he said, “Men, brothers, and fathers, listen! The God of glory appeared to our father Abraham, being in Mesopotamia, before his dwelling in Haran,
Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,
3 and He said to him, Go forth out of your land, and out of your relatives, and come to a land that I will show you.
És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.
4 Then having come forth out of the land of the Chaldeans, he dwelt in Haran, and from there, after the death of his father, He removed him to this land wherein you now dwell,
Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok:
5 and He gave him no inheritance in it, not even a footstep, and promised to give it to him for a possession, and to his seed after him—he having no child.
És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke.
6 And God spoke thus, that his seed will be sojourning in a strange land, and they will cause it to serve, and will do it evil [for] four hundred years.
Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.
7 And the nation whom they will serve I will judge, said God; And after these things they will come forth and will do Me service in this place.
De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.
8 And He gave to him a covenant of circumcision, and so he begot Isaac, and circumcised him on the eighth day, and Isaac [begot] Jacob, and Jacob—the twelve patriarchs;
És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.
9 and the patriarchs, having been moved with jealousy, sold Joseph to Egypt, and God was with him,
A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,
10 and delivered him out of all his tribulations, and gave him favor and wisdom before Pharaoh king of Egypt, and he set him—governor over Egypt and all his house.
És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá.
11 And there came a scarcity on all the land of Egypt and Canaan, and great tribulation, and our fathers were not finding sustenance,
Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.
12 and Jacob having heard that there was grain in Egypt, sent forth our fathers a first time;
Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat.
13 and at the second time was Joseph made known to his brothers, and Joseph’s family became disclosed to Pharaoh,
És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.
14 and Joseph having sent, called for his father Jacob, and all his relatives—with seventy-five souls—
És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.
15 and Jacob went down to Egypt, and died, himself and our fathers,
Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink;
16 and they were carried over into Shechem, and were laid in the tomb that Abraham bought for a price in money from the sons of Emmor, of Shechem.
És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól.
17 And according as the time of the promise was drawing near, which God swore to Abraham, the people increased and multiplied in Egypt,
Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,
18 until another king rose, who had not known Joseph;
Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.
19 this one, having dealt subtly with our family, did evil to our fathers, causing to expose their babies, that they might not live;
Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.
20 in which time Moses was born, and he was fair to God, and he was brought up [for] three months in the house of his father;
Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.
21 and he having been set outside, the daughter of Pharaoh took him up, and reared him to herself for a son;
Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt.
22 and Moses was taught in all wisdom of the Egyptians, and he was powerful in words and in works.
És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.
23 And when forty years were fulfilled to him, it came on his heart to look after his brothers, the sons of Israel;
Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.
24 and having seen a certain one suffering injustice, he defended, and did justice to the oppressed, having struck the Egyptian;
És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.
25 and he was supposing his brothers to understand that God gives salvation through his hand; and they did not understand.
És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.
26 On the succeeding day, also, he showed himself to them as they are striving, and urged them to peace, saying, Men, you are brothers, why do you do injustice to one another?
Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?
27 And he who is doing injustice to the neighbor, thrusted him away, saying, Who set you a ruler and a judge over us?
De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
28 Do you wish to kill me, as you killed the Egyptian yesterday?
Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?
29 And Moses fled at this word, and became a sojourner in the land of Midian, where he begot two sons,
E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.
30 and forty years having been fulfilled, there appeared to him in the wilderness of Mount Sinai [the] Messenger of the LORD, in a flame of fire of a bush,
És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.
31 and Moses having seen, wondered at the sight; and he drawing near to behold, there came a voice of the LORD to him,
Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:
32 I [am] the God of your fathers; the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob. And Moses having become terrified, did not dare behold,
Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.
33 and the LORD said to him, Loose the sandal of your feet, for the place in which you have stood is holy ground;
Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
34 seeing I have seen the affliction of My people that [is] in Egypt, and I heard their groaning, and came down to deliver them; and now come, I will send you to Egypt.
Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.
35 This Moses, whom they refused, saying, Who set you a ruler and a judge? This one God sent [as] a ruler and a redeemer, by the hand of [the] Messenger who appeared to him in the bush;
Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban.
36 this one brought them forth, having done wonders and signs in the land of Egypt, and in the Red Sea, and in the wilderness forty years;
Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig.
37 this is the Moses who said to the sons of Israel: The LORD your God will raise up to you a Prophet out of your brothers, like to me, Him will you hear.
Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.
38 This is he who was in the assembly in the wilderness, with the Messenger who is speaking to him in Mount Sinai, and with our fathers who received the living oracles to give to us;
Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja;
39 to whom our fathers did not wish to become obedient, but thrusted away, and turned back in their hearts to Egypt,
A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,
40 saying to Aaron, Make to us gods who will go on before us, for this Moses, who brought us forth out of the land of Egypt, we have not known what has happened to him.
Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.
41 And they made a calf in those days, and brought a sacrifice to the idol, and were rejoicing in the works of their hands,
És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.
42 and God turned, and gave them up to do service to the host of Heaven, according as it has been written in the scroll of the Prophets: Did you offer slain beasts and sacrifices to Me forty years in the wilderness, O house of Israel?
Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?
43 And you took up the dwelling place of Moloch, and the star of your god Remphan—the figures that you made to worship them, and I will remove your dwelling beyond Babylon.
Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.
44 The Dwelling Place of the Testimony was among our fathers in the wilderness, according as He directed, who is speaking to Moses, to make it according to the figure that he had seen;
A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.
45 which also our fathers having in succession received, brought in with Joshua, into the possession of the nations whom God drove out from the presence of our fathers, until the days of David,
Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;
46 who found favor before God, and requested to find a dwelling place for the God of Jacob;
Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.
47 and Solomon built Him a house.
Salamon építe pedig néki házat.
48 But the Most High does not dwell in sanctuaries made with hands, according as the prophet says:
De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:
49 Heaven [is] My throne, And the earth My footstool, What house will you build to Me? Says the LORD; Or what [is] the place of My rest?
A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?
50 Has My hand not made all these things?
Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?
51 You stiff-necked and uncircumcised in heart and in ears! You always resist the Holy Spirit; as your fathers—also you;
Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.
52 which of the prophets did your fathers not persecute? And they killed those who declared before about the coming of the Righteous One, of whom you have now become betrayers and murderers,
A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;
53 who received the Law by arrangement of messengers, and did not keep [it].”
Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
54 And hearing these things, they were cut to the hearts, and gnashed the teeth at him;
Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.
55 and being full of the Holy Spirit, having looked steadfastly to the sky, he saw the glory of God, and Jesus standing on the right hand of God,
Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,
56 and he said, “Behold, I see the heavens having been opened, and the Son of Man standing on the right hand of God.”
És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.
57 And they, having cried out with a loud voice, stopped their ears, and rushed with one accord on him,
Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;
58 and having cast him forth outside of the city, they were stoning [him]—and the witnesses put down their garments at the feet of a young man called Saul—
És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.
59 and they were stoning Stephen, [as he was] calling and saying, “Lord Jesus, receive my spirit”;
Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
60 and having bowed the knees, he cried with a loud voice, “LORD, may You not lay to them this sin”; and having said this, he fell asleep.
Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.
