Acts 27
1 And when our sailing to Italy was determined, they were delivering up both Paul and certain others, prisoners, to a centurion, by name Julius, of the band of Sebastus,
Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevű századosnak a császári seregből.
2 and having embarked in a ship of Adramyttium, we, being about to sail by the coasts of Asia, set sail, there being with us Aristarchus, a Macedonian of Thessalonica,
Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való.
3 on the next [day] also we touched at Sidon, and Julius, courteously treating Paul, permitted [him], having gone on to friends, to receive [their] care.
És másnap megérkezénk Sidonba. És Július emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön.
4 And there, having set sail, we sailed under Cyprus, because of the winds being contrary,
És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezők valának.
5 and having sailed over the sea down by Cilicia and Pamphylia, we came to Myria of Lycia,
És a Cziliczia és Pámfilia mellett levő tengeren átevezvén, eljutánk a licziai Mirába.
6 and there the centurion having found a ship of Alexandria, sailing to Italy, put us into it,
És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított be minket.
7 and having sailed slowly many days, and with difficulty coming down by Cnidus, the wind not permitting us, we sailed under Crete, down by Salmone,
Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket odajutni a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett,
8 and hardly passing it, we came to a certain place called Fair Havens, near to which was the city of Lasaea.
És nagy ügygyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szépkikötőknek neveznek, melyhez közel vala Lásea városa.
9 And much time being spent, and the sailing now being dangerous—because of the fast also being already past—Paul was admonishing,
Mivel pedig sok idő mult el, és a hajózás más veszedelmes vala, mivelhogy a bőjt is elmult immár, inti vala Pál őket,
10 saying to them, “Men, I perceive that with hurt, and much damage, not only of the load and of the ship, but also of our lives—the voyage is about to be”;
Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás.
11 but the centurion gave more credence to the pilot and to the shipowner than to the things spoken by Paul;
De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, a mit Pál mond vala.
12 and the haven being not well placed to winter in, the greater part gave counsel to sail from there, if somehow they might be able, having attained to Phoenix, to winter [there], [which is] a haven of Crete, looking to the southwest and northwest,
Mivel pedig az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugot és északnyugot felé néz, kitelelhetnének.
13 and a south wind blowing softly, having thought they had obtained [their] purpose, having lifted anchor, they sailed close by Crete,
Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett.
14 and not long after, there came down from it a turbulent wind [that] is called the Euroclydon,
Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely Észak-keleti szélnek neveztetik.
15 and the ship being caught, and not being able to bear up against the wind, having given [her] up, we were carried on,
Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén azt, vitetünk vala tova.
16 and having run under a certain little island called Clauda, we were hardly able to become masters of the boat,
Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a csolnakot.
17 which having taken up, they were using helps, undergirding the ship, and fearing lest they may fall into the [sandbars of] Syrtis, having let down the mast—so were carried on.
Melyet miután felvontak, védőeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót; és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala.
18 And we, being exceedingly storm-tossed, the succeeding [day] they were making a clearing,
Mikor pedig a szélvésztől nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák;
19 and on the third [day] we cast out the tackling of the ship with our own hands,
És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését.
20 and neither sun nor stars appearing for more days, and not a little storm lying on us, from then on all hope was taken away of our being saved.
Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől.
21 And there having been long fasting, then Paul having stood in the midst of them, said, “It was necessary, indeed, O men—having listened to me—not to set sail from Crete, and to save this hurt and damage;
Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván ő közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt:
22 and now I exhort you to be of good cheer, for there will be no loss of life among you—but of the ship;
Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.
23 for this night there stood by me a messenger of God—whose I am, and whom I serve—
Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is,
24 saying, Do not be afraid Paul; it is necessary for you to stand before Caesar; and behold, God has granted to you all those sailing with you;
Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.
25 for this reason be of good cheer, men! For I believe God, that so it will be, even as it has been spoken to me,
Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott.
26 and on a certain island it is necessary for us to be cast.”
Egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk.
27 And when the fourteenth night came—we being carried up and down in the Adria—toward the middle of the night the sailors were supposing that some country drew near to them;
Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, a mint ide s tova hányatánk az Ádrián, éjféltájban észrevevék a hajósok hogy valami szárazföld közelget hozzájok.
28 and having sounded they found twenty fathoms, and having gone a little farther, and again having sounded, they found fifteen fathoms,
És lebocsátván a vízmérő ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek.
29 and fearing lest we may fall on rough places, having cast four anchors out of the stern, they were wishing day to come.
És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen.
30 And the sailors seeking to flee out of the ship, and having let down the boat to the sea, in pretense as [if] out of the prow they are about to cast anchors,
A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni,
31 Paul said to the centurion and to the soldiers, “If these do not remain in the ship—you are not able to be saved”;
Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok.
32 then the soldiers cut off the ropes of the boat, and permitted it to fall off.
Akkor a vitézek elvágák a csolnak köteleit, és ki hagyák esni azt.
33 And until the day was about to be, Paul was calling on all to partake of nourishment, saying, “Fourteen days today, waiting, you continue fasting, having taken nothing,
Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz.
34 for this reason I call on you to take nourishment, for this is for your safety, for of not one of you will a hair fall from the head”;
Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről.
35 and having said these things, and having taken bread, he gave thanks to God before all, and having broken [it], he began to eat;
Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok előtt, és megtörvén, kezde enni.
36 and all having become of good cheer, also took food themselves,
Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.
37 (and we were—all the souls in the ship—two hundred, seventy-six),
Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.
38 and having eaten sufficient nourishment, they were lightening the ship, casting forth the wheat into the sea.
Miután pedig megelégedtek eledellel, a hajót könnyebbítik vala, a gabonát kihányván a tengerbe.
39 And when the day came, they were not discerning the land, but were perceiving a certain bay having a beach, into which they took counsel, if possible, to thrust forward the ship,
Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel; hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek síma partja van, melyre végezék, hogy kihajtják a hajót, ha bírják.
40 and having taken up the anchors, they were committing [it] to the sea, at the same time—having loosed the bands of the rudders, and having hoisted up the foresail to the wind—they were making for the shore,
A vasmacskákat azért körös-körül elvagdalván, a tengerben hagyák, egyszersmind eloldván a kormányrudak köteleit és felvonván a nagy vitorlát a szélfúvásnak, igyekeznek vala a part felé haladni.
41 and having fallen into a place of two seas, they ran the ship aground, and the prow, indeed, having stuck fast, remained immoveable, but the stern was broken by the violence of the waves.
De mikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót. És az első része ugyan megakadván, mozdíthatatlanul marad vala, a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt.
42 And the soldiers’ counsel was that they should kill the prisoners, lest anyone having swam out should escape,
A vitézeknek pedig az lőn tanácsa, hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, minekutána kiúszott.
43 but the centurion, resolving to save Paul, hindered them from the counsel, and commanded those able to swim, having cast themselves out first—to get to the land,
De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá őket e szándéktól, és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnak, először azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre.
44 and the rest, some indeed on boards, and some on certain things of the ship; and thus it came to pass that all came safe to the land.
A többiek pedig ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lőn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.
