Acts 2
1 And in the day of the Pentecost being fulfilled, they were all with one accord at the same place,
És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
2 and there came suddenly out of the sky a sound as of a violent rushing wind, and it filled all the house where they were sitting,
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
3 and there appeared to them divided tongues, as it were of fire; it also sat on each one of them,
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
4 and they were all filled with the Holy Spirit, and began to speak with other tongues, according as the Spirit was giving them to declare.
És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
5 And there were Jews dwelling in Jerusalem, devout men from every nation of those under the heaven,
Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
6 and the rumor of this having come, the multitude came together, and was confounded, because they were, each one, hearing them speaking in his proper dialect,
Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7 and they were all amazed, and wondered, saying to one another, “Behold, are not all these who are speaking Galileans?
Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8 And how do we hear, each in our proper dialect, in which we were born?
Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9 Parthians, and Medes, and Elamites, and those dwelling in Mesopotamia, in Judea also, and Cappadocia, Pontus, and Asia,
Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10 Phrygia also, and Pamphylia, Egypt, and the parts of Libya that [are] along Cyrene, and the strangers of Rome, both Jews and proselytes,
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11 Cretes and Arabians, we heard them speaking the great things of God in our tongues.”
Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
12 And they were all amazed, and were in doubt, saying to one another, “What would this wish to be?”
Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
13 And others mocking said, “They are full of sweet wine”;
Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
14 and Peter having stood up with the Eleven, lifted up his voice and declared to them: “Men—Jews, and all those dwelling in Jerusalem! Let this be known to you, and listen to my sayings,
Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
15 for these are not drunken, as you take it up, for it is the third hour of the day.
Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
16 But this is that which has been spoken through the prophet Joel:
Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
17 And it will be in the last days, says God, I will pour out of My Spirit on all flesh, And your sons and your daughters will prophesy, And your young men will see visions, And your old men will dream dreams;
És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
18 And also on My menservants, and on My maidservants, In those days, I will pour out of My Spirit, And they will prophesy;
És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
19 And I will give wonders in the sky above, And signs on the earth beneath—Blood, and fire, and vapor of smoke,
És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
20 The sun will be turned to darkness, And the moon to blood, Before the coming of the Day of the LORD—the great and conspicuous;
A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
21 And it will be, everyone who, if he may have called on the Name of the LORD, will be saved.
És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
22 Men, Israelites! Hear these words: Jesus the Nazarene, a man approved of God among you by mighty works, and wonders, and signs, that God did through Him in the midst of you, according as also you yourselves have known,
Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
23 this One, by the determinate counsel and foreknowledge of God, being given out, having been taken by lawless hands, having been crucified—you slew,
Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
24 whom God raised up, having loosed the travails of death, because it was not possible for Him to be held by it;
Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
25 for David says in regard to Him: I foresaw the LORD always before me—Because He is on my right hand—That I may not be moved;
Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
26 Because of this was my heart cheered, And my tongue was glad, And yet—my flesh will also rest on hope,
Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
27 Because You will not leave my soul to Hades, Nor will You give Your Holy One to see corruption; (Hadēs g86)
Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Hadēs g86)
28 You made known to me ways of life, You will fill me with joy with Your countenance.
Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
29 Men, brothers! It is permitted to speak with freedom to you concerning the patriarch David, that he both died and was buried, and his tomb is among us to this day;
Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
30 therefore, being a prophet, and knowing that God swore to him with an oath, out of the fruit of his loins, according to the flesh, to raise up the Christ, to sit on his throne,
Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
31 having foreseen, he spoke concerning the resurrection of the Christ, that His soul was not left to Hades, nor did His flesh see corruption. (Hadēs g86)
Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. (Hadēs g86)
32 God raised up this Jesus, of which we are all witnesses;
Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
33 then having been exalted at the right hand of God—also having received the promise of the Holy Spirit from the Father—He poured forth this which you now see and hear;
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
34 for David did not go up into the heavens, and he says himself: The LORD says to my Lord, Sit at My right hand,
Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
35 Until I make Your enemies Your footstool;
Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
36 assuredly, therefore, let all the house of Israel know that God made Him both Lord and Christ—this Jesus whom you crucified.”
Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
37 And having heard, they were pricked to the heart; they also say to Peter and to the rest of the apostles, “What will we do, men, brothers?”
Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
38 And Peter said to them, “Convert, and each of you be immersed on the Name of Jesus Christ, for forgiveness of sins, and you will receive the gift of the Holy Spirit,
Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
39 for the promise is to you and to your children, and to all those far off, as many as the LORD our God will call.”
Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
40 Also with many more other words he was testifying and exhorting, saying, “Be saved from this perverse generation”;
Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
41 then those, indeed, who gladly received his word were immersed, and there were added on that day, as it were, three thousand souls,
A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
42 and they were continuing steadfastly in the teaching of the apostles, and the fellowship, and the breaking of the bread, and the prayers.
És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
43 And fear came on every soul, also many wonders and signs were being done through the apostles,
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
44 and all those believing were at the same place, and had all things common,
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
45 and they were selling the possessions and the goods, and were parting them to all, according as anyone had need.
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
46 Also continuing daily with one accord in the temple, also breaking bread at every house, they were partaking of food in gladness and simplicity of heart,
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
47 praising God, and having favor with all the people, and the LORD was adding those being saved every day to the Assembly.
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
