2 Corinthians 7
1 Having, then, these promises, beloved, may we cleanse ourselves from every defilement of flesh and spirit, perfecting sanctification in the fear of God;
Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.
2 receive us; no one did we wrong; no one did we ruin; no one did we defraud;
Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
3 I do not say [it] to condemn you, for I have said before that you are in our hearts to die together and to live together;
Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
4 great [is] my freedom of speech to you, great my glory on your behalf; I have been filled with the comfort, I hyper-abound with the joy on all our tribulation,
Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.
5 for we also, having come to Macedonia, our flesh has had no relaxation, but on every side we are in tribulation: fightings outside, fears within;
Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
6 but He who is comforting the cast-down—God—He comforted us in the coming of Titus;
De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.
7 and not only in his coming, but also in the comfort with which he was comforted over you, declaring to us your longing desire, your lamentation, your zeal for me, so that I rejoiced the more,
Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.
8 because even if I made you sorry in the letter, I do not regret—if even I regretted—for I perceive that the letter, even if for an hour, made you sorry.
Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9 I now rejoice, not that you were made sorry, but that you were made sorry to conversion, for you were made sorry toward God, that you might receive damage from us in nothing;
Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10 for sorrow toward God works conversion to salvation without regret, and the sorrow of the world works death,
Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
11 for behold, this same thing—your being made sorry toward God—how much diligence it works in you! But defense, but displeasure, but fear, but longing desire, but zeal, but revenge; in everything you approved yourselves to be pure in the matter.
Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.
12 If, then, I also wrote to you—not for his cause who did wrong, nor for his cause who suffered wrong, but for our diligence in your behalf being revealed to you before God—
Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.
13 because of this we have been comforted in your comfort, and more abundantly the more we rejoiced in the joy of Titus, that his spirit has been refreshed from you all;
Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
14 because if I have boasted anything to him in your behalf, I was not put to shame; but as we spoke to you all things in truth, so also our boasting before Titus became truth,
Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.
15 and his yearnings are more abundantly toward you, remembering the obedience of you all, how you received him with fear and trembling;
És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
16 I rejoice, therefore, that in everything I have courage in you.
Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.
