2 Corinthians 3
1 Do we begin again to recommend ourselves, except we need, as some, letters of recommendation to you, or from you?
Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
2 You are our letter, having been written in our hearts, known and read by all men,
A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
3 revealed that you are a letter of Christ ministered by us, not written with ink, but with the Spirit of the living God, not in the tablets of stone, but in fleshy tablets of the heart,
A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4 and such trust we have through the Christ toward God,
Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
5 not that we are sufficient of ourselves to think anything, as of ourselves, but our sufficiency [is] of God,
Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
6 who also made us sufficient [to be] servants of the New Covenant, not of letter, but of the Spirit; for the letter kills, and the Spirit makes alive.
A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
7 And if the ministry of death, in letters, engraved in stones, came in glory, so that the sons of Israel were not able to look steadfastly into the face of Moses, because of the glory of his face—which was being made useless,
Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
8 how will the ministry of the Spirit not be more in glory?
Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
9 For if the ministry of the condemnation [is] glory, much more does the ministry of righteousness abound in glory;
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
10 for also even that which has been glorious, has not been glorious—in this respect, because of the superior glory;
Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
11 for if that which is being made useless [is] through glory, much more that which is remaining [is] in glory.
Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
12 Having, then, such hope, we use much freedom of speech,
Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
13 and [are] not as Moses, who was putting a veil on his own face, for the sons of Israel not to look steadfastly into the end of that which is being made useless,
És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
14 but their minds were hardened, for to this day the same veil at the reading of the Old Covenant remains unwithdrawn—which in Christ is being made useless—
De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
15 but until today, when Moses is read, a veil lies on their heart,
Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
16 and whenever they may turn to the LORD, the veil is taken away.
Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
17 And the LORD is the Spirit; and where the Spirit of the LORD [is], there [is] liberty;
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
18 and we all, with unveiled face, beholding the glory of the LORD in a mirror, are being transformed into the same image, from glory to glory, even as by the Spirit of the LORD.
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
