2 Corinthians 2
1 And I decided this to myself, not to come again to you in sorrow,
Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.
2 for if I make you sorry, then who is he who is making me glad, except he who is made sorry by me?
Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, hacsak nem az, a kit én megszomorítok?
3 And I wrote to you this same thing, that having come, I may not have sorrow from them of whom it was necessary [for] me to have joy, having confidence in you all, that my joy is of you all,
És azért írtam nektek éppen azt, hogy amikor odamegyek, ne szomorodjak meg azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.
4 for out of much tribulation and pressure of heart I wrote to you through many tears, not that you might be made sorry, but that you might know the love that I have more abundantly toward you.
Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam nektek, sok könnyhullatással, de nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amelyet kiváltképpen irántatok érzek.
5 And if anyone has caused sorrow, he has not caused sorrow to me, but in part, that I may not burden you all;
Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket, mindnyájatokat.
6 sufficient to such a one is this punishment, that [is] by the greater part,
Elég ilyennek a többség részéről való megbüntetése.
7 so that, on the contrary, [it is] rather for you to forgive and to comfort, lest by over abundant sorrow such a one may be swallowed up;
Most már inkább ti is bocsássatok meg neki és vigasztaljátok, hogy a felettébb való bánat meg ne eméssze.
8 for this reason, I call on you to confirm love to him,
Azért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 for this also I wrote, that I might know your proof, whether you are obedient in regard to all things.
Mert azért is írtam, hogy bizonyosan megtudjam, hogy mindenben engedelmesek vagytok-e.
10 And to whom you forgive anything—I also; for I also, if I have forgiven anything, to whom I have forgiven [it], because of you—in the person of Christ—[I forgive it, ]
Akinek pedig megbocsáttok valamit, annak én is megbocsátok. Mert ha volt mit megbocsátanom, én megbocsátottam. Tiértetek cselekedtem ezt a Krisztus színe előtt, hogy meg ne csaljon minket a sátán,
11 that we may not be over-reached by Satan, for we are not ignorant of his schemes.
mert jól ismerjük az ő szándékait.
12 And having come to Troas for the good news of the Christ, and a door having been opened to me in the LORD,
Amikor pedig Tróászba mentem a Krisztus evangéliuma ügyében, és kapu nyílt előttem az Úrban, nem volt a lelkemnek nyugalma, mivel nem találtam Tituszt, az én atyámfiát,
13 I have not had rest to my spirit, on my not finding my brother Titus, but having taken leave of them, I went forth to Macedonia;
elbúcsúztam tehát tőlük és elmentem Macedóniába.
14 and to God [is] thanks, who at all times is leading us in triumph in the Christ, and the fragrance of His knowledge He is revealing through us in every place;
De legyen hála az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk.
15 we are a refreshing fragrance to God because of Christ, in those being saved, and in those being lost;
Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten számára, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.
16 to one, indeed, a fragrance of death to death, and to the other, a fragrance of life to life; and who is sufficient for these things?
Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És ki alkalmas erre?
17 For we are not as the many, adulterating the word of God, but as of sincerity—but as of God; in the presence of God, in Christ we speak.
Mert nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét, hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk Isten előtt a Krisztusban.
